Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák
8. Szablya - fringia típus XVIII. század közepe Leltári szám: 67. 8. 1-2. A Jegyver teljes hossza: 960 mm; A penge hossza: 810 mm, szélessége: 45,9 mm (az ív szélessége: 45,5 mm); A Jokél szélessége: 48,9 mm A széles, közepesen ívelő" penge fokéle kissé kiszélesedik, hossza a penge teljes hosszának mintegy harmada. A pengevájat mindkét oldalon széles, és egészen a hegyig tart. A pengető egészen rövid, 5 mm. A széles pengevájat egyik oldalán egy gömbön álló nőalak, a Nagyboldogasszony látható dicsfénnyel a feje körül. A jellegzetes barokkos alak virágszálat tart a kezében. Alatta négyszög alakú keretben a MARIA MATER DEI PATRONA HUNGÁRIÁÉ SUB TUUM PRAISIDIUM CONFUGIO felirat olvasható. A másik oldalára felhőből kiemelkedő, barokk stílusú kettős keresztet véstek. E fölött ma már olvashatatlan felirat van, alatta négyszög alakú keretben a DEUS ESEREI TUUM BELLATOR FORTISSIME ESTO MECUM szöveg olvasható. A penge hegye aszimmetrikusan az él felől félkörívesen keskenyedik a fokéi felé. A rézből készült tüskés keresztvas egyik oldalán aláhajlik, és a markolattal párhuzamosan, csak a végénél behajolva a markolatkupakig ér. A másik a penge foka felőli részen fokozatosan elkeskenyedik, majd egy tagolással hatszögűvé lapított gömböcskében végződik. A szablya markolata bőrrel bevont fa. Egyik oldalán még megtalálható a sugár alakban bordázott, széles fejű sárgaréz díszszegecs, ami a vas rögzítőszegecset fedi. A markolat végén - a kupakhoz közel - a csuklózsinór számára készült lyukat mindkét oldalon fogaskerékszerűen kialakított sárgaréz lyukvédő veret védi. A markolat gerinclemeze sárgaréz, párhuzamos hegybe csúcsosodó íves bordákkal tagolt. A lapos markolatkupakot felülről vízcsepp alakú bordázott lapka zárja. A fából készült hüvelyt fekete bőrborítás védi. A hosszú sárgaréz torkolatvereten a keresztvas tüskéje számára külön kiemelkedő peremű hely van. A mozgatható felső felkötőkarika is a torkolatvereten függ egy erős nyolcszögü, anyacsavar alakú nyakon. A torkolatveret vége karéjosan ívelt, a felkötőkarika magasságában két-két párhuzamos, ettől két oldalra íves beütött bordák díszítik. Az alsó felkötőkarika az előbbihez hasonló nyakon függ, amit egy széles, kétoldalt ívelt és karéjosan kivágott felkötőhordpánthoz, hordlemezhez forrasztottak. A hordpánt díszítése a torkolatveretéhez hasonló. A hüvely hosszú saruveretén még egy külön kis rombusz alakú csúcsban végződő koptató is van. A saruveret díszítése a torkolatveretéhez és a felkötőpántéhoz hasonló, de az alján még egy barokkos levéldísz is látható. A hüvelyéi felőli részére a szerelékek közt egész végig, a homorú részére a saruveret és az alsó hordpánt között egy teknő alakú sima rézpántot is felszereltek erősítésképpen. IRODALOM: Lugosi lózsef-Temesváry Ferenc: Kardok. Budapest, 1988. 38-39. Kovács S. Tibor: A Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye. Szentendre, 1993. 94. TBMA 63-70.
