Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák

3. Díszszablya XVIII-XÍX. század Leltári szám: 67. 750. 1-2. A fegyver teljes hossza: 910 mm A penge hossza: 760 mm, szélessége: 42 mm, vastagsága: 3 mm A jellegzetesen keleti típusú szablya pengéje erősen ívelt. A penge „T" gerinces, a fokélnél azonban kettős pengevájat van. A fokéi hossza az egész pengének mintegy harmada. A penge két oldala lapos, vájat nincsen, csak ezüstkeretben egy-egy keleti felirat olvasható rajta. Valószínűleg a Koránból származó írás. A szablya hegye szúrásra igen alkalmas. Bár pengéje igen széles, de vastagsága csupán 3 mm. A „T" gerinces kialakítás elég stabil tartást biztosít a szúrásnál és vágásnál egyaránt. A vezetőtüskés, széles, aranyozott ezüstből készült keresztvas szárai tátott szájú sárkányfejekben végződnek, szájukban egy-egy türkizkővel. A markolat vége hagymafej alakú - akárcsak a markolatot és a keresztvasat -, ezt is indás-leveles, szirmos-virágos motívumokkal és türkizkövekkel, valamint pasztagyöngyökkel díszítették. A türkizkövekre jelmondatokat és kisebb Korán-idézeteket véstek. A szablya hüvelye sötétbordó bársonnyal bevont fa. Széles torkolatveretét, felkötőlemezét és saruveretét, amelyek szintén aranyozott ezüstből készültek, számos vésett türkizkő és pasztagyöngy borítja. Igen érdekes, hogy a torkolatveret homorú ívén a felkötőkarikáig egy rugós lemez található, ami lehetővé teszi az igen íves és széles penge gyors kirántását. A szerelékek belső felét indás-leveles motívumok és virágábrázolások díszítik. A kardot Bakó István 1949-ben ajándékozta a Blaskovich testvérpárnak. IRODALOM: Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Budapest, 1988. 233-234. k. Kovács S. Tibor: A Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye. Szentendre, 1993. 89.