Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

A tápiószelei Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye (Hidán Csaba)

A harci csákányfoka a sodrony ing alatt A csákány „csőre" a sodronyos sapka csontot tör tetőlemezét átüti Védés szablyával Az ellenfél szablyájának elvezetése baltával hogy mi a kérdéses tárgy, szórványlelet esetén pedig még bizonytalanabb erre a válasz. Ha néprajzi analógiákat vizsgálunk, akkor azt látjuk, hogy a kanászbalta éppúgy fegyver, mint munkaeszköz. Fegyveres jellegét még az is mutatja, hogy egyben jelkép is. A különböző pásztorbalták fegyverjellegét az mutatja, hogy a nyelüket gyakran díszítették, ami favágófejsze, aprítóbalta esetén soha nem fordul elő. Az igazság azonban az, hogy a legtöbb balta-bárd egyaránt használható mind harci, mind munkavégzés céljára. Ugyanaz hátulnézetből A különböző baltafélék, illetve ütő-vágó fegyverek főbb részei a következők: Legfontosabb része az él, ami a tulajdonképpeni vágórész. Az éllap, melynek hosszú része maga az él, nyakkal kapcsolódik a köpűhöz. A köpű a nyelet befogadó rész. Annak érdekében, hogy a nyél jobban álljon a köpűben, néha nyéltámasszal meghosszabbítják. A nyéltámasz lehet oldalsó, vagy csak alányúló (a nyél felé), vagy alá- és fölényúló. Ebben az esetben két-két párhuzamos nyúlvány erősíti a nyelet. Ha a baltának nincs erősített vagy hosszabbított foka, a nyéltámasz hátul is lehet. Ha fokosról van szó (lehet fokosbalta, fokosbárd, fokosszekerce), igen fontos része e harci eszköznek a fok, ami csőr alakú, néha hegyesedő, máskor bunkóban végződő, olykor csak alig-alig hajló, néha