Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
A Blaskovich Múzeum lószerszámgyűjteményének katalógusa (Szőllősy Gábor)
beavatkozások nyomai ma is láthatók rajta. Legfeltűnőbb ezek közül a kápafejek kisebbre faragása. Ennek esett áldozatul az elülső kápafej felső oldalának csontberakása, a hátsó kápafejet díszítő egyik csontlapra karcolt szarvas és a másik csontlapra karcolt griff feje is. Ugyancsak utólagos átalakításra utal az, hogy a fogatos nyergekre jellemző, ónöntéssel díszített fa keresztpálcát rögzítő kötözés szíjai az első kápafej külső felületét díszítő csontlemezre karcolt ökörfej jelentős részét eltakarják. A kápafejek díszítéséből (ökörfej, taglók) arra következtethetünk, hogy a nyereg eredeti tulajdonosa egy mészárosmester lehetett, amiből az is kiviláglik, hogy nemcsak a gazdag főurak, de iparosok, polgárok is használtak mívesen elkészített lószerszámokat. Nem feltűnő, de igen szép és különleges darabja a gyűjteménynek egy hátaslóra való, keleti (ázsiai) ízlésű szerszám, amely sárga bőrből készült és amit apró, félgömb alakú ezüstveretek díszítenek. A bőr fajtája és a szíjak elrendezése alapján valószínűsíthető, hogy a szerszám a Kaukázus vidékén, vagy Közép-Ázsiában készült a XVIII. században. Ez a szerszám, főleg a kantár szerkezete sok régies vonást őriz. A XVIII. században készült az a hátaslóra való, álékkövekkel díszített, vörös bagariabőr szerszám is, amelyet I, Ferenc József koronázására újíttattak fel, mely szerepelt 1896-ban az ezredéves országos kiállításon a 4784-es katalógusszám alatt. A szerszámhoz egy tiszafüredi típusú nyereg, egy ezüstszállal hímzett, piros posztócsótár (lótakaró) és egy ugyanilyen sabrak (nyeregtakaró) is tartozik. A sabrak és a csótár azonos stílusban készült. Piros posztóra ezüstszállal hímzett, levelekből és apró virágokból álló motívumok díszítik. Ezt az együttest gazdagsága, teljessége, míves kidolgozása miatt bátran tekinthetjük a múzeum legszebb darabjának. A kollekció másik kiemelkedő tárgya egy hátaslóra való, vörös bagariabőrből készült, aranyozott és ezüstözött véretekkel ékesített XVIII. századi szerszám, amely ugyancsak szerepelt az ezredéves országos kiállításon. (A 4785-ös katalógusszámon, Andrássy Dénes gróf XIX. századi vörös bagariabőr, ezüstveretes lószerszámával együtt.) Igen míves kivitelezése mellett érdekessége, hogy a farmatringja két szempontból is eltér a szokásostól. Egyrészt a szíjai egymás mellett futnak, nem kereszteződnek, csak egy nagyméretű veret fogja őket össze, másrészt a nyereghez nem a szokásos csatiékos módon, hanem visszacsatolós megoldással kapcsolódik. Vagyis az ehhez a szerszámhoz tartozó nyereg talpainak végén nem csat volt, hanem karika. Az előbbieknél szerényebb kivitelű az a hátaslóra való, XVIII. századi, barna bagariabőrből készült szerszám, amelyet lencse alakú rézveretekkel díszítettek. Nem ismerünk közelebbi adatokat arról a gobelinszalagokkal díszített vörös bagariabőr kantárról, amely a XIX. században készülhetett. Könnyű, viszonylag kisméretű lovaglókantár. Talán pónilóra használhatták. Zabla és kantárszárak nincsenek hozzá. A tarkószíjat, a homlokszíjat, a kettős pofaszíj egyik ágát és a torokszíjat rávarrott gobelinszalaggal díszítették. A torokszíjnak mind a két végén csat található. Ugyancsak pónilóhoz használhatták azt a különleges, a zsinórkötőfékekre emlékeztető szerkezetű, piros zsinórokból készült kantárt, amelyen sok különös, érdekes technikai megoldást láthatunk. Ilyen többek közt, hogy a kettős pofaszíjakat helyettesítő zsinórpár végeibe kis kerek karabinerekkel lehetett becsatolni a zabiákat. Ezt a laza szerkezetű, könnyű kantárt nagykantárként használták, vagyis egy feszítőzabiát és egy alsózablát csatoltak bele. A kantár torokszíjának funkcióját egy olyan zsinór tölti be, ami a zsinórkötőfék csúszógombos torokzsinórját és a díszkantárok bojtos nyakfüggőjét egyesíti. A gyűjteményben a fogatos szerszámokat egy négyes fogathoz való, elegáns, de eléggé hiányos, angolos stílusú kumetos szerszám képviseli. (A kantárak, az istrángok és a hajtószárak hiányoznak.) A szerszám fekete bőrből készült, sima vasveretekkel, hosszú, préselt bőr szíjbújtatókkal. Díszítését mindössze az istráng-húzószíjakon elhelyezett 3-3 félgömb alakú veret és az istrángvezető szíjakon elhelyezett címeres ezüstveretek alkotják. A címeres véreteken az ebeczki Blaskovich család címere látható: barokk címerpajzsban hármas halmon keresztben fekvő (tülök) kürtből kinövő, három ágra elágazó rózsatő, mindhárom ágán egy-egy virággal. A pajzs tetején ötágú nemesi korona.
