Csontó Lajos - Verba Andrea szerk.: Csontó Lajos: Munkák (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 16. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2005)
1999
TVtlDEriT ÉRTEK. RPR / DRD. I UttOERSTRNO EVERYTHING (•'iflffi&f ußLtRm / wnrflGf ÚP.LLER'J. SUORPEST. ms flltlOEMT ÉRTEK. RPR / DRD. I UtIDERSTRilB EVERRTRMG C - print . 70x157 cm, magántulajdon / private property ÉS Í7ÉG/S HE GS Ell CSONTÓ LAJOS kezdetbon betűket (monogramokat?) festett. ... Ezeket az elején festékkel és tvseltel barázdáltán, keményen, löbbszöi átfestve kis táblákon jelenítette meg. Amolyan földszagú, „egészséges" festészet volt ez; kicsit akadozva lehetett összeolvasni a betűket, és nem is nyelvi jelek voltak ezek, hanem inkább bélyegek, amik összekovácsolt rácsozatukkal nyomták bele magukat a néző tekintetébe. Aztán látszólag éles váltással, csinos ovális keretekben szöveg-képek jelentek meg; a dekórum már csak a keretben látszott, a festészetből a sorozatban való gondolkodás maradt meg. Ekkor az élettelenül hagyott szöveg hátteréből egy üveggolyó nagyit ki egyetlen betűt, amelyek összeolvasva szöveget adnak: és mégis - és mégsem. (Bolt Galéria, 1997 szeptember) Az ornamentálisan, képként értelmezett és kezelt szövegháttérbe Csontó a nagyítás által, lautologikusan értelmet csempészett. Az állitások nyelvi-logikai szinten úgy oltották ki (illetve egy másik nézőpontból éppenséggel erősítették) egymást, ahogyan azt a vizuális megjelenítés is pontosan közvetítette számunkra. Amikor hosszú szünet után Csontó a Mindent értek, Apa című kiállítással (Vintage Galéria 1999 novemberi jelentkezett, akkor a szöveg és kép viszonyának új ..sémája" mögé gondolt élesváltás és váratlanság véleményem szerint nem volt látszólagos. A szöveggel illetve annak képével ápolt kontinuus viszony csillogott itt vissza. Mintha Csontó az öt foglalkoztató releváns kérdésekre talált volna - jóllehet átmeneti - választ, amelyekben nem könnyű felismerni a kezdeti „dadogástól" vezető utat, ami e formailag és technikailag is gondosan kimunkált képes beszédhez vezetett. Az és mégis - és mégsem banális ellentétpárja legalábbis ellentmondássá, más nyelvi alakzatokat is felmutató képekké, például megszemélyesítéssé szelídül Csontó négyzetalakú fotóin. Mit is látunk ? Mindenek előtt egy meghívót a már említett címmel. Mi lehet ez ? Valóban egy tiszta hang az éterben - ahogyan a reklám is mondja - , a személyesség és az őszinte mondatok ritka devizája, egy szülőnek ajándékozott késői konfesszió, esetleg játék, vagy mindegyik egyszerre, vagy egyik sem? A művészet - trendektől függetlenül - azon dolgozik, hogy ötleteknek, érzéseknek, problémáknak adekvát kifejezési formát találjon. Csontó számára fontos a kép, és fontos a szöveg is; hogyan értelmezheti egymást a nyelv leíró logikája szerint kép és mondat, mii jelent egy bizonytalan eredetű kép elé helyezett, emblematikus értelmű mondatszalag, és ki e képek feltételezett beszélője. Nyilvánvaló, hogy Csontónál nem a véletlen rendezi a látványt. A technikai megvalósítás eszköze a kompjúterrel manipulált ..ásatag" képek: emlékképek, és ha nem hangzana túlságosan fellengzősen, azt is mondanám, ősképek. Ezek a fotók olvasmányosak, narrativitásuk közkedvelt és ismert szituációkat bontanak ki, amelyben nyilván sok szerepe van a tömegkommunikáció által elvetett reflexeknek. Ebben az ismerősségben, a kép és szöveg egymásravetülésében egy régi metódus látszik tükröződni. És egy klaszszikus, művészettörténeti válasz lehetősége is megbújik abban, ahogyan ezek egymást magyarázzák, kiegészítik vagy éppen ellentmondást rejtenek. A 16. századi emblematikus irodalom használta a kép (icon) és szöveges magyarázat (lemma) kombinációját, amelynek részint logikus, részint pogány-mitologikus-mágikus funkciói olyan társítási mezőt nyitottak meg. amely az embléma értelmezését a kötött forma ellenére mégis nyitva hagyta - miközben kép és gondolat azért fedésbe kerül. Mivel ezek az emblémák éppoly talányosak voltak, mint amennyire kutturlisan kódolt is volt az olvasatuk hihetetlen népszerűségre tettek szert a következő század folyamán. Mindenki tudta, ha a tűz fölé szerelem van írva. és a lugasban ülő asszony mellé: hűség, mire kell gondolnia. Ha Csontó nem is feltétlenül ebből a megfontolásból indult ki, ennek a képi hagyománynak a „médiatudatos" mutációját villantja fel. Létezik egy másik értelmezési lehetőség is, ami nem az álló-, hanem a mozgókép felől közelíthető Csontó fotóihoz, és ami részben magyarázza e képek vállaltan könnyed, privát banalitását is. A felületről kiúszó hajó, a balra robogó motor vagy a távolodó teherautó közömbös és nagyonis ismerős képei a mozgás és az idő egyetlen pillanatát rögzítik, mintha filmből kivágott kockák lennének. A motoros feje fölött megjelenő, horizonton ülő Türelem, a virágot tartó nő szemét eltakaró baljós szalag: Hamis hűség, és az összeszorított szájú, feszült arc: Jót teszek eredetét nem kutatjuk. Mindez lehet Apától kapott életútravaló, megélt élmény, kései magyarázat, amire rábólintunk, és emlékezetünkbe véssük tanulságait. Aknai Katalin
