Csontó Lajos - Verba Andrea szerk.: Csontó Lajos: Munkák (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 16. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2005)

2002

KÜHR / CHARTE nÛCBRItnOK / KUnSTHRLLE, BUDRPEST. BOOl ... hiányzik a historizáló szerepjáték és a gicscsek ironizáló használata, nincsenek kellékek, kosztü­mök, teátrális gesztusok, pózok, csak az eredeti hús-vér emberként, saját ruháikban megjelenő barátok, kollégák, egy humoros, de fanyar poszt­konceptuális szövegmunka hordozóiként. A 2001. évi szegedi művésztelepen készült, s a Műcsarnok Kiírna című tematikus kiállításán bemutatott ké­pén a betűk és gondolatjelek számának megfelelő, általa becsült, vagy a hazai szcénára nézve jellem­ző művészek és művészettörténészek - köztük, a sor végén Csontó - tűnnek fel életnagyságú fríz­ben, amint trikójukat, ingüket felhúzva, a szöveg egy-egy bőrükre ..tetovált", valójában komputerrel felvitt betűjét villantják fel. A bőrt, a test külső fel­színét, mint a személyes és társadalmi tér találko­zási pontját mindig is a társadalommal kapcsola­tos üzenetek hordozójaként értelmezték a nem­zetközi body artban, de a kultúrantropológiában is. így például az Én határait vizsgáló Gina Pane egy­szerre a társadalom felé irányított „kritikai felirat­ként" és a szociális hatások láthatóvá váló lenyo­mataként értelmezte a testén ejtett sebeket. A Csontó művén az alkotók bőrén megjelenő stigma már jóval áttételesebb, jelezve, hogy a jelen társa­dalmában a megbélyegzések és diszkriminációk jóval ravaszabban, áttételesebben, a demokratikus látszat mögé rejtve érvényesülnek. De áttétele­sebb - filozofikus állításba és virtuális tetoválásba burkolt - az a társadalommal, a kortárs magyar művészeti élettel, a hazai szellemi klímával kap­csolatos kritika is, amelyet a felirat sugall. Az ..egy illúzió áldozata lettél"szövegnek ugyanis több, az általánosítás különböző szintjein értelmezhető je­lentése lehet. A legelső, az egyszerű tény, hogy a szereplők teste, a műalkotás, mint illúzió része lett, ami persze a befogadóra is vonatkozik. A má­sodik, általánosabb jelentés, hogy az önmagukat közszemlére tevők, mint közösség váltak az illúzió áldozatává. Hogy minek lettek áldozataivá, abból érthető meg, hogy kik is tartoznak a csoportba. Csontó művén a középgeneráció reprezentáns képzőművészei és kritikusai jelennek meg, akik­nek ugyan jelentős szakmai teljesítményük, olykor nemzetközi reputációjuk is van, ám hazai egzisz­tenciális helyzetük és társadalmi elismertségük koránt sincs ezzel arányban. Igy tehát e művészek az életükben, elképzeléseikben lettek egy illúzió áldozatai, amikor pályájukra lépve azt képzelték, hogy a munkájuknak kijáró elismertségre, egzisz­tenciára tehetnek szert, s teljesítményük alapján fogják megítélni őket. A fiatal alkotók ilyen érte­lemben magának a kisléptékű, belterjes magyar művészeti életnek a becsapottjai. Alulértékelt po­zíciójukból érthető, hogy miért megbélyegzettek, miért hordoznak testükön - mégha játékosan is ér­telmezett - bélyeget. A test intim szféráját feltáró, a művészi szakma exhibicionisztikus jellegét, a művész [és teoretikusi bőrének vásárra vitelét, az önleleplezés kockázatát érzékeltető mozdulat azt is jelzi, hogy ezt a szerepet nem szégyenkezve vál­lalják, s a csoportportréval éppen önállóságukat, összetartozásukat, függetlenségüket demonstrál­ják. Mint említettük, a bőr a nemzetközi művészet alkotásaiban is a társadalom és az egyén közötti közvetítőként, az identitás hordozójaként jelenik meg. Itt is a szereplők kulturális önazonosságát, művészethez kötődő létét manifesztálja. Csontó alkotásában a magyar művészeti élet merev hie­rarchiájától élesen különböző, meglehetősen de­mokratikus művészet felfogás jelenik meg. Az ál­tala fotózott társaságban ugyanis nincsenek kiemelkedő figurák, primadonnák, különdíjazot­tak, mindenkinek azonos fontosságú jelet hordoz, amelyeknek csak együtt van értelme. A szöveg je­lentése ugyanígy a heroikus művészetfelfogás leépítését jelzi. Az illúzió, melynek mind a művé­szeti szcéna résztvevői, mind a nézők áldozatai let­tek, arra az igencsak sekélyes, az ábrázolt generá­ció számára szűk mozgásteret biztosító közegre utal, amely azt a látszatot kelti, mintha társadalmi fontossággal bíró intézményei és „sztárjai" lenné­nek. Ebből a társadalmi kontextusból való kilépést jelzi a Csontó által megörökített csoport, amely ko­rosztályának más törekvéseivel párhuzamosan éppen az olyan, állami, politikai intézményektől el­szakadó és független kezdeményezésekben arti­kulálódik, mint az általuk létrehozott szegedi mű­vésztelep. Az illúziónak lehet egy még általáno­sabb jelentése is, amely az egész mai, global­izálódó magyar valóság gazdasági, politikai mani­puláltságára utal, melynek eredményeképpen tu­lajdonképpen a társadalom összes egyéne egy ­vagy több - illúzió áldozata. Csontó Lajos Gerhes képére reflektáló munkája egy örvendetesen új je­lenséget mutat a hazai színtéren. A nemzetközi művészeti életnek ugyanis az egyik legjellemzőbb vonása, hogy a művészek nagyon érzékenyen fi­gyelnek, s főleg nagyon gyorsan reagálnak egy­más alkotásaira. A művek ezen folyamatos, olykor kritikus, de mindenképp egymást értelmező, erő­sítő párbeszéde, személyes diskurzusa maga a művészet teste, amely valódi, eleven szellemi kö­zeget teremt az egyes műveknek, szituálja azokat és szinte lehetetlenné teszi azt a magyar szcéná­ban szinte általános jelenséget, hogy egy-egy, akár fontos alkotás vagy kiállítás visszhang nélkül ma­radjon. Gerhesnél még intimitás és szerepjátszás ellent­mondásos kombinációját láthattuk. Csontónál a barátság és a szellemi, emberi közösség vállalása már jóval nyíltabban jelentkezik. Sturcz János ... the ironic use of historic role play and kitsch is missing, there are no props, costumes, theatrical gestures, poses, only the friends, colleagues appearing as original flesh-and-btood people who wear their own clothes, as carriers of a humorous yet wry post-conceptual text-work. In the picture created at the Szeged workshop in 2001 and pre­sented at the thematic exhibition Klíma (Climate] at the Műcsarnok I - you have become the victim of an illusion -, 2001, picture 96.1 artists and art his­torians, who are esteemed by Csontó or character­istic of the Hungarian art scene appear in a life­sized frieze as they alt pull up their T-shirts or shirts and flash a letter of the text tattooed onto their skin - these are in fact computer-generated letters. As a meeting point of personal and social space, the skin, the outer layer of the body has always been interpreted in international body art and cultural anthropology as a carrier of messages related to society. Gina Pane, for example, who probed the borders of the Self, interpreted the scars she had made on her own body both as "crit­ical signs" aimed at society and as imprints made visible by the influences of society. The stigmas appearing on the skin of the artists in Csontos work are much more indirect, indicating that in today's society condemnation and discrimination are manifest in a more cunning, indirect way, hid­ing behind the guise of democracy. But the critique of society, of contemporary Hungarian art and of the domestic intellectual climate - covered in philosophical statements and virtual tattoo - sug­gested by the inscription is also more indirect. The meaning of the text "you have become the victim of an illusion" can be interpreted in several ways, on various levels of generalization. The first is the simple fact that the body of the participants has become part of the work of art as an illusion, which is of course true for the receiver as well. The sec­ond, more general meaning is that those who put themselves on display have become the victims of an illusion as a community. The victims of what ­this can be understood if we take a look at the members of the group. In Csontó's work represen­tative artists and critics of the middle generation appear, who have significant professional achieve­ments and often, international reputation, yet their financial position and their social recognition in Hungary is not in proportion with that. As a result, these artists have become the victims of an illusion in terms of their lives, their ideas - when starting their career they thought that they could achieve

Next

/
Thumbnails
Contents