Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Triznya Mátyás (1922–1991) (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 13. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2005)
1987-re teljesült legnagyobb álma, mert szeretett apósa emlékmúzeummá alakított házában, Zebegényben sikerült egy szép kiállítást rendezni akvarelljeiből, és a megnyitóra, ha kicsit késve is, de megérkezett a művész maga, 48 év után újra Magyarországra. Sosem felejtem el azt a forró augusztusi délutánt 1986-ban, amikor először tettük be lábunkat férjemmel a nevezetes „Triznya kocsma" helyszínére, vagyis a Triznya házaspár Via Annia Faustinán található otthonába. Zsuzsa finom pizzával várt minket, ami kihűlt, mert természetesen eltévedtünk Rómában, mint gyakorlatlan utazók, akik örültek, hogy háromévenként kaphattak ablakot kék útlevelükbe. Mindezek ellenére olyan otthon éreztük magunkat néhány perc után náluk, mintha mindennapos vendégek lennénk ezen a „magyar szigeten Rómában", ahogy A Triznya kocsma című könyv 7 elején olvashatjuk Az Aveminusi ., .Ii. 1.1.... 1 , ft\ir\tt*\ i r T 1 <• 1 narancskert kapuja 1986 sajátos irodalmi szalonjuk tomor meghatározását. Mar a kavenal tartottunk, mikor Zsuzsa odasúgta nekem, hogy Matyi nagyon szeretne egy kiállítást a Szőnyi múzeumban, Zebegényben. Természetesen, mint naiv, ifjú muzeológus rávágtam, hogy miért ne, hiszen Triznya Mátyás is Szőnyi tanítvány volt. S a következő év tavaszára csodák csodája, létrejöhetett a kiállítás, talán a közeledő rendszerváltás előtti enyhülő légkörnek köszönhetően. A megnyitó ünnepség zarándoklattá változott, több százan szorongtak a Szőnyi ház szűk szobácskáiban, mindenki szerette volna látni Matyi képeit - ami ilyen körülmények között nem nagyon sikerült - de legfőképpen a Triznya házaspárt üdvözölni, újra megköszönni kedvességüket a római fogadtatásért és vendéglátásért. Sajnos az elkövetkező években Matyi beteg lett, bár mindvégig megőrizte jó kedélyét és festett is. 1991. október 18-án, a festők védőszentje napján hunyt el Rómában, hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak. A zebegényi tárlat után többször volt kisebb-nagyobb kiállítása, legutóbb 2002-ben, az Olaszországi Magyar Kultúra Eve keretében a városmajori Hegyvidék Galériában. A most látható szentendrei tárlat gyűjteményesnek is tekinthető, mert a közel száz mű felrajzolja Triznya Mátyás teljes festői világát. A magángyűjtők segítő támogatása jóvoltából olyan akvarellek is eljutottak a Szentendrei Képtárba, melyek eddig még nem szerepeltek nyilvánosság előtt. Szentendre nincs is olyan messze Rómától, a birodalom fővárosának szellemi kisugárzása annak idején elért Ulcisia Castra-ig, a távoli Pannónia Provincia katonai táboráig. Talán ezért tudott Triznya Mátyás is magyar festő maradni Rómában. „Az akvarell, a vízfesték a pillanat azonnaliságának műfaja, ezért képeimet „európai pillanatok"-nak szántam. A pannon táj is beletartozik ebbe a vonulatba. " - vallotta saját festészetéről Triznya Mátyás 1987-ben, Tóbiás Áronnal beszélgetve. 8 Bízunk benne, hogy akik megnézik a kiállítást, egy ilyen „európai pillanat" részesei lehetnek Szentendrén 2005-ben. Köpöczi Rózsa 1 Szönyi Zsuzsa: A Triznya-kocsma, Kortárs Kiadó Bp. 1999. 8 Itália kék ege alatt, Tóbiás Áron beszélgetése Triznya Mátyással, Római Akvarellek Triznya Mátyás (1922-1991), Kortárs Kiadó Bp. 2002. lO.o.
