Verba Andrea szerk.: Új természetkép. A tájábrázolás változása az 1930-as és 40-es években (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 8. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Kopócs Anna: Új expresszivitás. Megyjegyzések a szentendrei művészek és a KUT 1930-as évekbeli kapcsolatához

1935-ös reorganizáció nemcsak legalizálta működését a különféle hivatali szervek felé, egyúttal demonstrálta a fennmaradás szándékát is. Noha az elnök továbbra is Márffy Ödön maradt, jelentős befolyást szerzett a csoport művészi irányításában Kmetty János, aki rendszeres kapcsolatot tartott fenn a harmincas években a szentendreiekkel

8

, illetve Barcsay Jenő, aki a KUT fiatalokat bemutató 1934-es tavaszi kiállítása után többekkel (pl. Gadányi Jenő, Hincz Gyula, Dési Huber István) tűnt fel, és az újabb generáció képviseletét látta el a csoporton belül. Nem elhanyagolható momentum, hogy Módok Máriát, Barcsay Jenőt, Dési Huber Istvánt, és Hincz Gyulát összekötötte egymással erdélyi származásuk, feltehetően a KUT kiállításán először 1936-ban szereplő ekkor már Baján élő halálos beteg Nagy István meghívásában is tevékenyen közreműködtek.

9 Perlrott Csaba Vilmos, Novotny Emil, Gráber Margit is rendszeresen járt a telepre, akik a KUT törzstagjainak számítottak, Többek között Szobotka Imre Kmetty meghívására került 1934-ben a telepre,

10 ott készült képeit a KÚT 1936-os kiállításán be is mutatta, A KUT minden évben két-három taggal bővítette keretét, I 936-1 937-ben llosvai Varga, Kántor Andor, Paizs Goebel Jenő kaptak meghívást a csoportba, ami mutatja a szentendrei kör megerősödését a társaságon belül. Ez a kör a művésztelepen kialakult két csoport közül a progresszívebb irányzatokat követők közül került ki, az ún. ,,római iskolásokkal" szemben,'

1 Megfigyelhető, hogy a KUT kiállításain először jelentkező pályakezdő Bene Géza: Falusi utcarészlet, 1934 (kat.sz. B/88.) festő rendszerint Szentendrére is kijárt. Például az 1937-ben taggá választott Arnos Imre először 1936 nyarán volt Szentendrén, 1937 és 41 között pedig hosszabb időt töltött el a városban. A KUT kiállításain 1936-tól kollektíven szereplő Szocialista Képzőművészek Csoportjának számos tagja szintén ugyanekkortól járt ki rendszeresen Szentendrére. KÖZÖS ÚTON A KUT arculatát a harmincas évek közepén meghatározó „beérkezett" generáció tagjai, többségükben a nemzetközi modernizmus különböző irányzatainak hatása alatt készült műveikkel, már a KUT 1930 körüli kiállításain kitűntek. Például Dési Huber ekkor jelentkezett a Látás dialektikája című, a kubizmusra építő didaktikus sorozatával, Gadányi konstruktivista, szürreális és kubista képeket festett, Bene Géza az art deco rafinált világát jelenítette meg festményein. Az idősebbek közül Kmetty János ekkor készítette dekoratív posztkubista képeit. A kubizmus mind az öregebb, mind a fiatalabb generáció meghatározó élménye volt. Még az izmusoktól eleve ódzkodó Barcsay is elismerte a kubizmus jelentőségét.

12 Ez a formanyelv azonban lassanként kiüresedett, a megoldást a természet felé fordulás hozta meg, Elsőként reagáló festő Barcsay Jenő volt, aki 1931-ben kezdte el konstruktív tájrajzait. A konstruktivizmus tanulságait felhasználva sikerült olyan elvonatkoztatott képi rendet felépítenie, amely mentes volt az izmusok direkt hatásaitól, az art deco elidegenítő világától. Az egyszerű vonal, a grafika kifejezési eszközeit használta kísérletei színteréül. Megszületett a monumentális táj, mely az emberi lélek kivetítésének színterévé vált. Létrejött az univerzális forma, melynek topográfiai jelentősége is van, nemcsak felismerhető, de ismerős is egyben. Egy lehetséges magyar „festészeti" út demonstrálódott ezeken a korai műveken. Nem véletlen, hogy sokan megértik a kortársak közül és mindenki a saját temperamentumának megfelelően adaptálja is. Talán közhelynek tűnik, de Barcsay harmincas évek eleji tájképeinél teljesülhet Fülep Lajos az egyetemes és magyar művészet korrelációjáról szóló definíciója. Talán az sem véletlen, hogy Kállai Ernő a Nyolcak és Nemes Lampérth életművének folytatását egyben beteljesítőjét látta Barcsayban 1936-ban írott tanulmányában.

13 Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy noha a kezdő felütés Barcsaytól származott, a továbbiakban a festők folyamatos egymásra hatásáról is szó van egy közös gondolkodás, művészi szemlélet eredményeként. Igy például a színnel mindenkor bravúrosan bánó Bene Gézának nem okozott gondot az a par excellence festőiség elérése, ami a KUT kiállításaira már a húszas években, Vaszary János vezetése alatt is jellemző volt,