Verba Andrea szerk.: Új természetkép. A tájábrázolás változása az 1930-as és 40-es években (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 8. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Verba Andrea: Új természetkép. A tájábrázolás változása a 1930-as és 40-es években

fiatalok munkái közül válogattunk, A szén, tus- vagy ceruzarajz az említett művészek többségénél valójában mára háborút megelőző időszakban is különös jelentőségre tett szert, Mint a motívumgyűjtés vagy a kompozíciós vázlatok, variácók eszköze az invenció szabadabb utat biztosító kísérleti műfajából fokozatosan önállósította magát, s nem egy életműben, elég ha csak Vajdát, Ámost vagy Barcsayt említjük, meghatározó érvényre jutott. A háború utáni ínséges időszakban azonban talán még inkább, mint korábban a természettel való bensőséges, napi kapcsolat meghatározó kifejezőeszközévé vált az alig egy-két színnel modellált, kisméretű akvarell, toll- vagy ceruzarajz. Egészen különböző helyszínek egészen hasonló meghittséggel megjelenített mikrokörnyezete tűnik fel Barcsay Jenő és Főnyi Géza a szentendrei művésztelepen készült munkáin (Barcsay Jenő: Kompozíció két alakkal, 1945, kat. sz. IV./68:, Fónyi Géza: Táj, é. n„ kat. sz. IV./71.) éppúgy, mint Gadányi Jenő, a nógrádi Drégelypalánkon töltött időszakot megörökítő Ház (é. n., IV./72) c. kompozícióján.

50 Az elvonatkoztatás mértéke különböző, de az expresszív színkezelés és az ornamens jellegű formaadás nemcsak Bene Géza Fák és fények (1947, kat sz. IV./70.) c. kompozíciójának sajátja, hanem Barcsaynál is sokszor szinte megtévesztő hasonlatossággal tűnik fel. Az Európai Iskola fiatal alkotói, Hegyi György és Nuridsány Zoltán érzékeny vonalvezetésű munkái átszűrve a mesterek által végigjárt út tanulságait, a táj tektonikus gyűrődései mentén új szempontok szerint térképezik fel a táj és a tér belső összefüggéseit. Nuridsány Zoltán 1945 tavaszán Szentendrén dolgozott Barcsay Jenő és Kmetty János társaságában,

51 Az Európai Iskola alakulásakor mindössze 21 esztendős festő Cosmos- Metamorphosis (VIL, IX., 1946-48, kat. sz. IV./60., 61.) c. sorozatának lapjain egy elvont és mégis konkrét táj víziója tűnik fel. Tovagyűrűző formáit a festő csillagképrendszerekre emlékeztető konstrukciókkal köti össze. E kompozíciók elsősorban Gadányi Jenő rajzainak (Szürke-sárga kompozíció, 1947-48 k: Kert, 1947-48 k, kat sz. IV/62.,63.) organikus struktúráival és Bene Géza változatos faktúraképleteivel mutatnak rokonságot. Hegyi György Tájkép (1947, kat. sz. IV./58.) c. művének jelzésszerű jegenyéi ugyanolyan pontos képlet szerint ritmizálják a távlatot, mint ahogy Barcsay Jenő Vonalritmus (1944, kat sz. IV./57.) c. alkotásán az emberi figura határozza meg a fák közt dróthálószerűén kibomló teret. Amíg Hegyi György kínai tusrajzokat idéző ecsetvonásai egymástól eloldódó laza hullámveréssel futnak a horizont felé, addig Fekete Nagy Béla egy mérnök tárgyszerűségével mén fel az eruptív erők jelenlétéről tanúskodó kéregmozgásokat. Hamvas Béla 1947-ben megjelent írásában Fekete Nagy Bélát Martyn Ferenc és Lossonczy Tamás mellett a mikro- és makrostruktúrák közelség- és távolsághatását radikális módon Vajda Lajos: Kompozíció fával, 1939 (kat.sz. I./8.) egyesíteni képes kompozíció meghonosítójaként mutatja be.

52 Az Európai Iskolás tagságát még 1945-ben visszavonó Fekete Nagy Béla kiállításunkon nem az 1945-47 között készült szürreális ihletettségű, absztrakt vonalstruktúráinak sorozatával szerepel, hanem azzal az I 939-es Kanyon (kat. sz. IV./59.) c. művével, amely örvénylő formakapcsolatai révén e közelség, távolsághatást egyesíteni képes látásmódnak még konkrét természeti formából kiinduló, korai példáját adja. Gadányi Jenő hosszú „kerülő úton" jutott vissza ahhoz a majd két évtizeddel korábban megfogalmazott természetszemlélethez, amelyben a mikro- és makrokozmoszt összekapcsoló új világkép vízióját vetítették előre sorai.

53 1946-53 közötti békásmegyeri korszakát eleven képpel jeleníti meg naplójának 1946-ból származó bejegyzése: „A kertemben paradicsom, tök és kukorica között a vegetatív élet élményeit élem: a palántától a növény fejlődésének befejezéséig r látom a formák változását, az érő gyümölcsök tüzesedését. Igy élek most és dolgozom.. ,"

54 Az Európai Iskola tagjaként a természeti formákat organikus és konstruktív módon átíró művei bizonyítják, hogy túljutva az absztrakt-természetelvű ellentétpárján „a modern művészet hagyományainak szintézisét teremti meg",

55 Kiállításunkon szereplő kukoricás kompozícióinak expresszív szín- és formaadásában a táj szilárd, belső rendje nyil-