Verba Andrea szerk.: Új természetkép. A tájábrázolás változása az 1930-as és 40-es években (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 8. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)
Verba Andrea: Új természetkép. A tájábrázolás változása a 1930-as és 40-es években
strukciót. Talán épp e különös torzításnak köszönhető, hogy halszemoptikát idéző, zárványszerű tájvízióit szürreális felhangok kísérik. Szántó Piroska munkái közt érdekes epizódként jelentkezik a Nyárfák (I940 k, kat. sz. II./29.) c. kisméretű olajkép, amely vadzöldjei közt merész sárga és narancs pászmáival távolról Nemes Lampérth és az aktivisták plasztikai értékeket hordozó, robusztus színkezelésére emlékeztet. Kicsit sarkosabban, mégis hasonló módon, feketéslila árnyékok közt villódzó fűzöld és sápadtsárga színsíkokból építkezik Deli Antal két kisebb pasztellkompozíciója is (Szénaboglyák, 1944, kat sz. II./35.; Falusi részlet, 1946, kat. sz. II./18.). A szentendrei művésztelepen dolgozó festők közül elsősorban Kántor Andor kísérletezett a monumentális, szélesen elterülő táj festői megjelenítésével. Rajzaiban szikárabb és talán festményeiben is kevésbé modelláló, inkább kötöttebb rendszert felépítő alkat, de Szántóföldek (1936, kat. sz. II./27.) c, festménye üde tónusaival, lendületes vonalvezetésével méltó társa Barcsay kompozícióinak. A tág horizontú, rálátásos táj változatos megformálása mellett jellegzetes, s bizonyos értelemben ellentétes kísérőtémája e műtárgycsoportnak a konstruktív szerkezet hangsúlyozására alkalmas, szűk képkivágatban megjelenő kertrészlet, facsoport házakkal vagy fák szegélyezte patakpart. Kiállításunkon Szuly Angéla, Barcsay Jenő és Deli Antal egy-egy szuggesztív műve képviseli ezt a szentendrei festők körében igen kedvelt tematikát. A telepiek közül főleg Barcsayval, Paizs Goebellel és llosvai Vargával szorosabb kapcsolatot fenntartó Szuly Angéla Bükköspart (1930-as évek első fele, kat. sz. II./23.) c. alkotása érzékeny szín- és vonaldinamikájával hívja fel magára a figyelmet. A megformálás hajlékony elevensége és ritmikailag pontos szerkezeti tagolása az aktivizmus formavilágára emlékeztet, ugyanakkor Barcsay hasonló témájú, de későbbi kompozíciójának (Szentendrei táj patakkal, 1940 k„ kat. sz. II./22.) feszes ritmusképletével, erőteljes formaadásával rokonítja Szuly művét. Barcsay életművének a 30-as évek második felében gyakori erdő témája a kompozíció vertikális elemét hangsúlyozva logikus módon egészíti ki a horizontális elrendezésű, rálátásos tájképek sorát. 26 Barcsay amellett, hogy a közelkép adta kereteken belül is kísérletezik a térmélység síkba transzponálásával, visszaemlékezése és a korabeli kritika tanúsága szerint keresi a festőibb megoldás lehetőségeit is. 27 A 30-as évek elejétől rendszeresen Szentendrére látogató Deli Antal, később a Szentendrei Festők Társaságának tagjaként, gyakorta örökítette meg a művésztelep kertjét, apró házait. A fák közt megbúvó ház és a figyelő ablakszem Bene korábban említett festménye mellett Deli 28 , Kántor pasztell- és szénkompozícióinak (Nő kutyával, 1942, kat, sz. II./19.), sőt Kmetty János 40-es Fekete Nagy Béla: Hideghegyi fák, 1938 (kat.sz. I./IO.) években készült akvarelljeinek is jellegzetes, visszatérő motívuma. A világégés árnyékában megjelenő idillikus kertkép - minden különösebb szándékoltság feltételezése nélkül is -, beszédes szimbólum; gyökerüket, lombjukat vesztett fatörzsek között csendes kis zugokat, néma arcokat idéz. Különös módon akár távlatokat ígérő, monumentális tájról (szántóföldek), akár a táj egy szegmentumát megjelenítő közelképről (kertek) van szó, valójában e műveket szemlélve a legtöbb esetben önmagába záródó képsíkról beszélhetünk. A belső feszültségektől terhes kompozíció majd szétveti a képteret, de az ábrázolt táj alig vagy egyáltalán nem jut el a horizontig. Mintha egy folyamat lassan a végpontjához közeledne, a változó térszemlélet új utakat keres. III. TÁJ - SZÍN - TÉR; OLDÓDÓ FORMÁK (1934-1944) Az évtized közepére az elvontabb konstruktív szemlélet, s így a térben megjelenő monumentális formák kapcsolódását elemző rálátásos tájkép is kikerül az érdeklődés középpontjából, ehelyett egy szociális érzékenységű, emberközelibb, „új
