Verba Andrea szerk.: Új természetkép. A tájábrázolás változása az 1930-as és 40-es években (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 8. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)
Verba Andrea: Új természetkép. A tájábrázolás változása a 1930-as és 40-es években
ismeretlen növényi és állati formák világán át, a gyökerek görcsösen csavarodó indáin keresztül, a fák rostjaiban, rettentő, nemtelen szörnyek formulációiban és a lélek egy másik világra való emlékezéseiben." - idézi fel a szeretve tisztelt festőkolléga utolsó alkotóperiódusának kezdetét Bálint Endre, 15 Az 1937-38 nyarától a szentendrei Haluskai tanyán dolgozó fiatalok számára óriási jelentőségű volt Vajda művészet- és természetszemléletével való találkozás. Kiállításunkon elsősorban Fekete Nagy Béla művei képviselik ezt az időszakot. A művész hajladozó, venyigesorra emlékeztető, hideghegyi fái kevésbé elvont megfogalmazásúak, sokkal inkább lényszerű, a hullámzó vonalkötegek szövevényéből kitörni készülő, organikus formák (Hideghegyi fák, 1938, kat. sz. I./IO,). Korabeli műveiben hasonló utat jár be Szántó Piroska is, akinek a 40-es évek második felében készült kukoricás képei állnak legközelebb ehhez a természetfelfogáshoz. Komiss Dezső Tájkonstrukció I. és II. (1933 ?, kat. sz, I./I4., 15.) c, alkotásaiban festői eszköztárának végletes leegyszerűsítésével a konkrét formát jellé transzponálva, egy-egy részletmotívum kiemelésével sűrített formában jeleníti meg a dunai táj jellegzetes alapszerkezetét. Válogatásunkban az elvont, ,,mikrokozmosszerű képépítés" 16 területén az adott korszakban talán e művek jutnak a legmesszebbre, valódi helyiértékük azonban csak Korniss más, korabeli alkotásával együtt jut igazán érvényre (Dombos táj, 1944, kat sz. 1/16.). 1943-44 táján Arnos Imre szimbolikus alkotásainak visszatérő motívumai közé tartozik a szentendrei Kőhegy teljes képteret átívelő sziluettje és a csonka fa kettőse. A sorozat bemutatott lapján (Figura fűrésszel és csonka fával, 1944, kat. sz. I./II.) miközben a csonka ágak esdeklőn nyújtóznak az ég felé, a hegyoldal vonalkévéi szinte lekötözik a fűrészjárta fa törzsével eggyé váló emberi alakot. A temperaváltozaton (Csonka fa, 1944, kat. sz. II./49.) az antropomorf faformát egy óriási levélmotívummá egyszerűsödő lombos fa és a festő alakját magába foglaló templom képe fogja közre. Az Arnos által „asszociatív expresszionizmus"-nak 17 nevezett képalkotás mellett a pusztulás és remény ambivalenciájának kifejezője a nyers kontrasztokból építkező színvilág is. Amos I 943 júniusában iszonyatos szenvedések után tért vissza az orosz fronton töltött munkaszolgálatból. Naplójában így vall erről az időszakról: „Nehezen tudok visszajutni önmagamhoz; úgy nézem munkáimat mint egy idegen, aki valamikor festett (...) régi felfogásomnak csak a gyökerei maradtak meg, másban teljesen megváltoztam. Míg azelőtt; egy narancsvörös vagy mélykobalt színt nem tettem volna föl a vászonra, most a legtisztább színeket tartom a legszebbeknek, igaz, hogy kellőképpen beágyazva a képszerkesztés megkövetelte módon." 18 Már e néhány rajz és tusfestmény is arról tanúskodik, hogy a 30-as évek elejétől a progresszív fiatal művészek körében jelentkezik egy egészen rokon motívumokból szőtt, az abszrakt formaképzés irányába is nyitott képi gondolkodás, amely a kompozíció belső megújításához a táj jellegzetes motívumait tanulmányozva, elemi természeti formákból meríti inspirációit. II. KONSTRUKTÍV SZEMLÉLETŰ TÁJÁBRÁZOLÁS (1934-1949) A posztimpresszionista, lírai valőrfestészet hagyományával és a hivatalos körök támogatását élvező római iskola felfogásával szemben a 30-as évek elejének táj ábrázolását tekintve a művészi megújulási lehetőségét elsősorban az izmusok eredményeit átértékelő konstruktív szemlélet teremtette meg. E kompozíciókon a tér és a forma kapcsolatát elemző, síkokból építkező kubizmus, illetve az aktivizmus tanúságait erőteljes ívű, sötét kontúrok mentén kibontakozó, csaknem barbár ritmusú, konstruktív formaadás összegzi. Kállai Ernő 1936-ban mint a Nyolcak és Nemes Lampérth József nyomdokain haladó, az expresszív formavilágot kiteljesítő, monumentális vízió megfogalmazóját üdvözölte Barcsay Jenőt. 19 Szántó Piroska: Dombvidék, 1943 (kat.sz. II./20.)
