Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: A visszavonultság világai. Család és anyaság Szőnyi István művészetében (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 7. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

totta Rabinovszky Máriusz a Nyugatban megjelent kritikáját a tárlatról.

3 „Van egy gyermekképe: Zsuzsa a falovával, színes kis kép, viruló, harmatos, édes-fanyar, minden ecsetvonásában tűz és méz. Velasquez-íze van...". S valóban valami emlékeztet a színpadiasan beállított, komolyan szembenéző kis figurán a nagy spanyol festő infánsnőire és Szőnyi korábbi, jelmezszerűén beöltöztetett portréira. Az igazi újdonságot üde színvilága jelentette. A húszas évek végétől lassan világosodott palettája, amit majd a római ösztöndíj idején felfedezett temperatechnika segítségével teljesített ki. „Oly szabadon, finoman, üdén bontakozik szín szín mellé, mint ahogy csak boldog, harmonikus, szerető szemek láthatják a világ meg nem fogható szépségét."

4 írta a képről Rabinovszky Máriusz. VERANDÁN 1930, (Kat.sz.: 7) Számos rajzon, rézkarcon, vásznon ismerhető fel Zsuzsa és Péter alakja. Gyakran ábrázolja őket a korábban annyira kedvelt kettős portrék mintájára. Szívesen hangsúlyozza a fiú-lány, kicsi-nagy, ruhás-ruhátlan figurák ellentétét. A rézkarcokon a személyestől, a portrészerűtől eljut a távolságtartó, általánosító megfogalmazásig. Jó példa erre a kiállításon szereplő Zsuzsa és Péter (Kat.sz.:33) című lapja. A családalapítás élménye, a személyesen megélt apaság óhatatlanul felidézte a festőben a művészettörténetből ismert bibliai kompozíciók szinte toposszá vált madonna figuráit. O is megalkotta a maga képtípusát. A Zebegényi este (1928, Kat.sz.: 6) című nagyméretű vásznán a gyermekét ölében tartó anya köré gyűlő, a kisdedet csodáló falusiak állataikkal természetesen a zebegényi utcán jelennek meg. Az első látásra zsánerszerúnek tűnő jelenetet az alkonyat mindent egybefogó varázslatos, zöldes fénye költői magasságokba emeli. Az 1928-as vászon előképének tekinthetjük a szinte látomásszerűen megfogalmazott Kisded imádása (1925, Kat.sz.: 27) című rézkarcot. A falu melletti unfortunately is in a private collection and cannot be displayed at this exhibition. However, the monumental charcoal study made to this picture is in the possession of Szőnyi Museum (Cat. 37). In the study, you can observe well the summarizing way of interpretation where the dominant part is the dynamic conduct, the compact presentation of forms instead of the delicacy of details. The closed block of the two figures is dissolved with the dynamic rhythm of arms and legs. The works analysed so far were created around 1929-30. There is another important painting from this period: a large size panel picture titled At the Veranda (Cat. 7). The subject, the interpretation of the mother holding her child in her lap and the colouring of the picture mean a new tone. Though it was still made in oil, it suggests the cheerful harmonies of later pictures in tempera with the bright yellow dress of the mother and the turquoise of the background in contrast. One of the main values of the picture is the closed composition, the diagonal construction, where the figure of dog is just as important element of the game counterbalancing one another as the figure of the boy in white or the curve of the armchair. From 1$24 on, when Zsuzsa was born, the children appeared most often in his drawings, etchings or panel pictures. Their development can be followed not only through the several photos but also through their father's works. Their figures belonged to the view world of the life in Zebegény just like the water of the Danube, the hills or the panorama of the garden. According to Zsuzsa's recollections, when she got into the field of view of her father's strictly screwed up eyes, she had to pose without mercy, no matter how she hated staying motionless for a long time. Zsuzsa with a Cock-horse (1927, Cat. 2), a radiating fresh painting, was created in this way and met with a great success in Ernst Museum in 1929, at Szőnyi's third collective show. Máriusz Rabinovszky began his preview published in Nyugat on the exhibition with the analysis of this very picture.

3 "He has got a child portrait: Zsuzsa with her cockhorse, a colourful little picture, bright, fresh and sweetand-sour; fire and honey in each brushstroke. It has a taste of Velasquez ..." And really, there is something in the stagelike setting of the little figure facing you seriously to remind of the infantas of the great Spanish painter as well as the earlier dressed up portraits of Szőnyi. The fresh colour scheme meant the real novelty. From the end of the 1920s, his palette became lighter which was completed with the help of the tempera technique he had discovered during his scholarship to Rome. "So freely, nicely and freshly evolves one colour near the other just as happy and loving eyes can see the unperceivable beauties of the world"

4 wrote Máriusz Rabinovszky about the picture. Zsuzsa and Peter's figures can be observed in several canvases. Szőnyi often depicted them on the pattern of double portraits preferred earlier. He loved emphasizing the contrasts of boy and girl, small and big, dressed and undressed. In the etchings, he got from personal, portrait-like interpretations to distance-keeping and generalizing ones. The sheet titled Zsuzsa and Peter (Cat. 33) is a good example. The experience of starting a family, that of his fatherhood, recalled in Szőnyi the Madonna figures of Biblical compositions well known from art history. He created his