Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Textilek

ras szőtteshím alá készítője az 1963-as évszámot hímezte. (CSUKOVITS 1993. 26.) AGYI RUHÁK Pest megye mezővárosaiban a 19. században mindenütt dolgoztak takácsok. A helyi igények átalakulásával, a gyári anyagok terjedésével egyre kevesebb munkájuk lett. A 20. század elején a fővárostól távoli településeken találjuk meg őket. Amikor a módosabb réteg már gyári textíliát vásárolt, a kisebb falvak lakossága a stafírung díszes darabjait gyakran takáccsal szövette meg, a szövést még gyakorló településeken is. A vetett ágyra való díszlepedőket, mai szóhasználattal ágyterítőket három szél összedolgozásával készítették, Nem volt szokás feliratozni, dísze mellett esetleg név szerepel rajtuk, évszám igen ritkán. Ezt példázza a szálvonásos-vagdalásos technikával hímzett fehér ágytakaró, melynek hátsó sarkában van az emlékeztető kis piros évszám. (Nagybörzsöny 1878) A bemutatott ágyterítők mind Nagybörzsönyből valók, s jól mutatják a hímzéskultúra változását. A vetett ágyon a derékaljakat takarták le velük, s tetejükbe kerültek a hímes végű párnák. Mivel csak az egyik, lecsüngő felük látszott, csak ezt díszítették. A legkorábbi (1863, 1876) két darab takácsszőttes, sűrű, egymást érő csíkmintákkal, piros és kevés fekete pamuttal készítve. A csíkozás az azsúros szélektől arasznyira kezdődik, a sima részre már a tulajdonosok hímezték bele nevüket és az évszámot. Bár formailag teljesen megegyeznek, egyikük ágyterítőként, a másik halottas lepedőként van feljegyezve. Az 1890-es évekre Nagybörzsönyben a hoszszú vallásos mondatok hímzése lép elő díszítő motívummá, például temetési ének, bibliai szöveg, sajátos helyesírással. Gyakran csak szöveg szerepel az abroszokon a szőttes csík mellett, és különös hangsúlyt, egyedi megjelenítést kap a temetéskor használt textileken. Az ekkor már feketével hímzett díszlepedőket ágyra, ravatalra egyaránt terítették. A 20. század elején az ünnepi ágyterítő még szöveges ugyan, de a szabadrajzú motívumokat és a betűket sokszínű fonallal varrták ki. Ugyanekkor a megye nagy részén a fehérhímzéses, felirat nélküli ágyterítők voltak divatban. Nagybörzsönyben a halott feje alá tett feliratos párnát feketével hímezték. A vetett ágyra való párnavégek a 19. század végén még piros vászonbetétre fehér színnel, lapos, hurok és száröltéssel készültek. Egy-két évtizeddel később a fehér sifonvászonra pirossal hímezték rá a szabadrajzú mintát és a gót betűs szöveget. ABROSZOK Kendervászonból, kender és pamut keverékéből, tiszta pamutból készültek. Formájuk azonos: két szélből (egy szél 45-49 cm) vannak összeállítva, szőttes pamutcsíkkal, horgolt csipkével vagy gyári szalaggal. A feliratozás leglátványosabban e tárgytípus darabjain van jelen. A legkorábbi abrosz falusi takács munkája, arasznyira elhelyezett piros csíkmintákkal. Mindkét végére, szélenként 5-5 különálló motívumot varrt bele tulajdonosa keresztszemes és lapos öltéssel. A sárkány és a kétfejű sas más évszámos textilen nem fordul elő. Az 1857-es és az 1858-as évszám is szerepel rajta. (Ipolytölgyes) Az abroszokon a beleszőtt pamut mintacsík és a szélek közötti részre hímezték a feliratot (teljes név, évszám), néhány virágmotívummal, de kerülhetett hímzés a szövött csík fölé is. Vallásos feliratot („IHS SIMON MARI 1888 / ÜDVÖZLÉGY MÁRIA MIATYÁNK ISTEN") jellemzően az ipolytölgyesi és letkési abroszokon találunk. E két falu vászonhímzésein alkalmazott motívumok között helyi jellegzetességűnek tarthatjuk a három- és ötágú és madaras virágtöveket, az oltáriszentség és az oltár ábrázolását. Ez utóbbin az oltáriszentség két masnis gyertya közt, őrt álló alakokkal látható piros keresztszemes hímzéssel, egy-egy öltésnyi fehér és kék színnel. Ritkán fordul elő, hogy felirat kerül a szélek összedolgozása mellé hosszanti irányban is. Ilyen a nagybörzsönyi abrosz, két-két teljes sorban kivarrt szövegmintájával. (Hasonlóan hímeztek vallásos szöveget abroszaikra a Mátra vidéki palócok. (CS. SCHWALM 1997.446.) Az 1898-as abroszra az úrvacsora vételének