Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Árkádiától Zebegényig. A zebegényi művészkolónia 1928–42 között (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Szobotka Imre A vak ! Zwickl András: Az ideális és reális valóság képei között - A Szőnyikör Árkádia- festészete, ÁRKÁDIA TÁJAIN Szőnyi István és Köre 1918-1928, MNG 2001., 33.o. ° Németh Lajos: Modern magyar művészet, Corvina , 1968., 80. o. Bernáth Aurél: Kati bácsi kutyája, Zebegényi tanú II. évf. 1. sz. 1993/ január változása, az aktkompozíciókat fokozatosan a hétköznapi jelenetek, Árkádia kortalan idilljét az újonnan felfedezett természet, és a vidéki élet egyszerű történései váltották fel. Egyre jobban érdekelte őket a fény színekre gyakorolt hatása, ecsetkezelésük egyre oldottabb lett, színeik kivilágosodtak, festészetük „egy expresszívebb felfogású, posztimpresszionista látványfestészet irányába mutatott."

1 Elsők között kapták meg a frissen induló Római Magyar Akadémia több éves ösztöndíját 1928-ban, de neoklasszicista korszakuk éppen az olaszországi tartózkodás idején véglegesen lezárult. Patkó Károly és Aba Nóvák művészetében a római ösztöndíjhoz köthető az újra felfedezett temperafestés alkalmazása, mely szinte felszabadította stílusukat. Szőnyi István is előszeretettel festett tojástemperával a harmincas évek elejétől, jellegzetes zebegényi képei szétválaszthatatlanul kapcsolódnak ehhez a technikához. A zebegényi kolónia állandó tagjai közé tartoztak Medveczky Jenő és Dombrovszky László, olyannyira, hogy házat is építettek a Malomvölgyben, nyaranként csatlakoztak Szőnyiék társaságához, részt vettek a közös programokon. Medveczky Jenő is az elsők között kapta meg a római ösztöndíjat, az ő festészetében mutatható ki legtisztábban az olaszországi Nove-cento mozgalom hatása, és az itáliai quattrocento élménye, ezen a sajátos szűrőn keresztül fogalmazta meg a Dunakanyar látványát és a zebegényi témákat is. Az itt készült képei is magukon hordják a neoklasszicizmusra jellemző szilárd térszerkesztést, a visszafogott színeket. Bernáth Aurél berlini emigrációja után a húszas évek második felében az itthoni tájakon kezdte keresni festészetéhez az inspirációt, néhányszor kilátogatott Zebegénybe, erről tanúskodik egy jelentős vászna 1938-ból, a Zebegényi táj a Dunánál. Művészete ebben az időben fordult a nagybányai tradíciók felé. „Noha az érzékletes látás iránti vágya már korábban is az impresszionizmushoz közelítette, mégis képeinek szerkezete, a racionális komponálás, az expresszivitás elvének a megőrzése el is választotta tőle."

6 - írta Németh Lajos a festő 1935 előtti korszakáról a Modern magyar művészet című kötetben. Bernáth Aurél a nonfiguratív és expresszionista indulás után Szőnyivel rokon módon, a Gresham-csoport tagjaként a modern magyar festészet gyökereihez nyúlt vissza, a nagybányai iskola alapító mestereinek szellemiségét próbálta újjáéleszteni. Éppen Szőnyi és Bernáth hatására telepedtek le többen a harmincas évek elején átmenetileg Zebegényben azzal a szándékkal, hogy a dunakanyari faluban felidézik a Nagybánya által szimbolizált, elvesztett Aranykort. Jól jellemzi a zebegényi kolónia hangulatát Bernáth Aurélnak a későbbi években megjelent írása Kati bácsi kutyája címmel, melyben egy mélyen elraktározott pillanatképet rögzít: „így vigadtunk 1939. augusztus 31-én este 10 óra felé, a második világháború kitörése előtt pár órával" Kati bácsi kocsmájában, Zebegényben.

7 Bár minden ellene szólt, mégis rendíthetetlenül próbálták megőrizni szellemük frissességét, emberségüket és a derűt, mely átsugárzik képeiken.