Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre évszázadai. Helytörténeti kiállítás (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

Sírmellékletből előkerült terra sigillata került elő az ásatás során: a kerámialeletek mellett ékszerek, viseleti tárgyak és érmek. I. sz. 213-214 körül Caracalla császár alatt kiépül a 205x134 m-es tábor: belül terrazzopadlós, padlófűtéses, stukkókkal és freskókkal díszített épületekkel is, de a tábor északi, déli és nyugati felén elterülő, ún. vicus militaris (a katonák családtagjainak, kereskedőknek és iparosoknak a lakhelye) területén is találhatóak hasonló kvalitású kőépületek. A korabeli életről az apró leleteken kívül az itt élők által állított oltárok, fogadalmi feliratok és az itt elhunytaknak emelt sírkövek, szarkofágok feliratai tudósítanak. Ezeken jól követhető - a nevek és a családi kapcsolatok feltüntetése miatt - a bennszülött lakosság romanizálódása és a birodalom különböző részein sorozott és csapattestével itt állomásozó katona életútja, cursus honommá („hivatali előmenetele"). Bár Szentendre öt pontján kerültek elő római sírok, a korai temetkezésekből csak nagyon keveset ismerünk. Ennek az lehet az oka, hogy a korai, hamvasztásos temetőre temetkeztek a későbbi századokban és valószínűleg a vicus militaris építkezései is tehettek tönkre sírokat. A korai sírok létét a korai sírkövek bizonyítják, melyek a tábor melletti, az abból kivezető út mentén lévő későrómai temető sírjaiból kerültek elő másodlagos felhasználásból. A III. századból ismertek szarkofágtemetkezések a Dózsa György utca környékén. Eddig mintegy 150 sírt tártak fel a mai Dunakanyar körút és a Vasúti villasor között. Itt régebbi sírkövekből összeállított ún. kőládasírok, téglasírok és egyszerű földsírok voltak, egy részüket már évszázadokkal ezelőtt kirabolták. A mellékletekre általában a kerámia a jellemző, a bronz ékszerek (gyűrű, tű, karkötő, fibula és gyöngyök), viseleti tárgyak (csat, veretek), üvegedények, de előfordul csontból faragott fésű, hajtű és dobókocka-pár is. A legkésőbbi sírokban már keresztények temetkezhettek - ezt egy bronz ládikaveret valószínűsíti. A III. század második felében gót, szarmata és vandál betörések után Gallienus (253-268) megkezdi a határvédelmi rendszer felújítását, melynek nagyarányú újjáépítését Diocletianus (248-305) viszi végbe. Ekkor Pannónia inferior északi része a Valeria tartomány nevet kapja. Nagy Constantinus (306—337) alatt a szentendrei tábor szögletes tornyait patkó- és legyező alakúakra építik át az új védekező harci taktika szempontjai szerint. A tábor neve is megváltozik: az ulciscor (megbosszul) igére emlékeztető név helyett a Castra Constantia (constantia = szilárd, állhatatos, állandó) nevet kapja. Ekkor épül és épül újjá sok őrtorony, hídfőállás és kiserőd is a limes mentén. A IV. sz. második felében I. Valentinianus alatt (364-375) újabb nagyszabású katonai építkezések folynak: Frigeridus dux-nak, Valeria tartomány katonai parancsnokának neve sok bélyeges tégláról ismert Trien boroskes/lel