G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

Vártam vagy két évig, míg végre megint megmozdított egy hirdetés: „Hegyi szőlő eladó." Utánajártam a kiadóhivatalban, hol van és kié. Hát Besnyőn volt, egy szép asszonyé, akinek egy gavallér vette. A gavallér ott hagyta, elment tőle, minélfogva a szőlő se akart maradni. Megnéztem egy legközelebbi alkalommal, hát ugyanaz a szőlő volt, melyet két év előtt megnéztem. - Hogy van az - mondám a gyönyörű nőszemélynek, aki körülvezetett -, azelőtt homoki szőlőnek volt hirdetve, most pedig már hegyi szőlő? - Egyszerű előléptetés - felelte az vidáman. - A hegyi szőlőket kipusztította azóta a filoxera, helyeiket be kell tölteni. Hiszen látja az űr, hogy hegyen van. Miért ne mondhatnánk tehát, hogy hegyi bor? Gúnyosan mosolyogtam. - Nem csodálom ebben a mostani világban, hogy már a bor is stréberkedik. Mindamellett igen megtetszett a tuskulum. Mert a szőlő fekvése gyönyörű, a végiben egy ősrengeteg terül el: a gödöllői koronauradalom erdeje. Az ördögbe is, nem tréfadolog egy ilyen szűzies helyen nyaralni. Az őzek, szarvasok bejárnak éjjelenkint a szőlőbe. Meg lehet őket lőni, ha senki se látja. A Nóna bora, az igaz, nagyon rossz (olyannak tűnt fel, mintha ecetet nyeltem volna), de hát jó savanyúvizet vesz hozzá az ember. Denique alkudni kezdtem a tuskulumra, húszezer forintot ígértem érte, de az aszszonyság nem akart engedni a huszonegyből. - No, majd alszom rá még egyet otthon. Hazafelé menet azonban a vonaton találkoztam egy régi barátommal, aki szintén besnyői villabirtokos, elmondtam neki, mi járatban vagyok, hogy a Nónát akarom megvenni. - Mire tartják? - Huszonegyezerre. - Nem éri meg, ne vedd meg! Huszonegyezer forint! No még mi? Bolond volnál, ha beleugranál. - De mikor nagyon szép. - Úgy. De ihatatlan csigert terem, valami rossz faj külföldi vesszőkkel ültette ki az öreg tudós doktor Bogray, aki nem értett hozzá. Attól a bortól úgy elszalad a borkereskedő, mint az ördög a tömjéntől. Ellenben a szőlő gondozása kétszer annyiba jön, mint a lent fekvőké, mert permetezni is kell, míg legfeljebb csak feleannyit hoz, mint a többi. - De a fekvése - ellenvetém -, az isteni fekvése, az a domb, az az erdő, szerelmes vagyok bele. - No, iszen nem mondom, hogy ne szerezd meg, hanem várd ki az illendő árat. Mert tíz év óta már a hatodik kézben van, s azóta egyre száll le az ára. Az első tulajdonos harminckétezeren vette, a másik huszonnyolcért, a harmadik huszonötért, és így megy lejjebb-lejjebb. De mindegy, azért mégis mindenik belepusztul. Olyan ez a szőlő, barátom, mint egy párizsi kokott, aki rapid teszi tönkre, akihez kerül. Várd meg tehát legalább, míg közönséges Örzse lesz belőle. - Hogy érted azt? 97