G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

Megállsz? Mi baj? - Nem tetszik itt a rend tán? Vagy min akadt meg fürkésző szemed? A négy szúette, ösztövér gerendán, Mely összeroskadással fenyeget? Vagy a gyűszűnyi ablakot tekinted Min a sugár is alig fér csak át? Hjah, kis egér! - nálunk, - papírra hintett Kicsiny betűk nem raknak palotát! Elég, hogy ezt is, annyi évnek árán És átvirrasztott... ámde huss, ni, ni! Hogy fenn vagy a kemencepadka várán, Mi gyorsan meg tudád azt szállani! Bizonnyal ismeréd hozzá az utat, Hogy oly hamar megvívta ostromod! A harci támadót még meg se fúttad, S máris bevetted ezt az ős romot?! De jaj! Milyen csalódást láttat arcod! Prédát gyanítál, s íme, nem találsz! Ha nem csalódom, sejtem a kudarcot: Könyvtár a padka most, amelyen állsz. Könyv! S jobbadára versek! Mily keserves! Kis orrod fintorulva fordul el, Úgy látom én, a könyv, - kivált a verses! Ma már, mint nálunk, - nálatok se kell! Tudom, tudom, a padkán mit kerestél! Ott állt ugye a kenyeres kosár! S nemrégiben még csalfán arra lestél, Mikor megy a háznép dologra már?! S minő öröm, midőn a régi gazda - Alig virradt, - költé cselédeit, Szűrt és tarisznyát szegről leakasztva S aztán az úr te voltál estig itt! Oh szép idők bús gyászra változása! Követte más kor, - mely jót mit se hoz! Új gazda jött, kinek különc szokása: Reggeltől estig mindig itt motoz. Ül egyre, s rozzant asztalára görnyed, Kezébe toll, előtte meg papír... Cseréppipája füstöt ont, de szörnyet! S eközben ír, töröl, - meg újra ír! 94