G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
Győry Vilmos (1838-1885) lelkész, költő, műfordító Evangélikus lelkész. Győrben született 1838. január 7-én. 1856-tól a pesti protestáns teológiai akadémia, 1860 és 1861 között a berlini egyetem hallgatója volt. 1861-től segédlelkész Pesten, majd 1862 és 1876 között rendes lelkész Orosházán és Budapesten. Ifjú éveiben írt versei főként a szerelem, a családi boldogság és a vallásos hit témakörében mozognak. Népballadáiban Arany Jánost követte. Kiváló egyházi szónok volt. Három népszínművét előadták a Népszínházban. Nevét főként műfordításai őrzik, különösen jól sikerült fordítása Cervantes Don Quijoteja. 1868-tól a Kisfaludy Társaság, 1872-től az MTA levelező, 1878-tól a Petőfi Társaság tagja volt. Bár csak 1881-ben vásárolt nyaralót Gödöllőn, egy 1879-ben írott cikke azt mutatja, hogy már korábban is ismerte a települést, hiszen a helyszínen szerzett élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon átszőtt, életszerű leírást tudott adni róla. Két kies pont Gödöllőről címmel jelent meg írása a Vasárnapi Ujságbm, mely Keleti Gusztáv két Gödöllőről készült rajzát magyarázza. 6 9 A kies szónak két, s érdekes módon egymással éppen ellentétes jelentése van. Ma inkább a félreeső, lehangolóan elhagyatott hely értelemben használjuk ezt a jelzőt, de a 19. században elsősorban ennek ellenkezőjét: természeti szépségekben gazdag, üde, változatos, harmonikus tájat jelentett, és Győry Vilmos is ebben az értelemben használta. Az egyik rajzon a kastély és mögötte a falu távlati képe látható, a Besnyő felé kanyarodó vasúti pálya töltésének tetejéről. A képen ugyan nem látszik a Fácános, de feltehetően az írónak erről voltak szép emlékei, mert erről ír a legrészletesebben: ,A pályafővel szemben óriási ákácok képezte gyönyörű fasor vezet föl a dombos magaslatra, Gizella főhercegnőnek oly kedvenc sétahelye, hogy egyik utóbbi ittléte alkalmával, a régi kedves táj viszontlátásának örömében, gyermekded érzéssel még a fákat is megölelte, virágos tanúit hajadonkora itt virult boldogságának. E fasor mellett jobbra-balra tisztás térség vonul, mely egykor nyaralók helyéül vala kitűzve, a terv azonban nem sikerült, s így a tér beépítetlen maradt. A domb tetején kezdődik az erdőség, melyen különböző irányban, mindenütt jól gondozott utak vezetnek keresztül, s helyenként található padokkal az elfáradottnak pihenőt, a táj szelíd szépségében gyönyörködni tudó szemnek pedig új meg 69 Győry Vilmos: Két kies pont Gödöllőről. Vasárnapi Újság, 1879. 52. sz. 831-832. Keleti Gusztáv két rajzával: Gödöllő és Részlet a gödöllői alsó parkból. Győry Vilmos (1838-1885) 89
