G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

BEVEZETÉS

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején országos történelmi események helyszínévé vált Gödöllő. A kastély előbb Windischgrätz hercegnek, az osztrák seregek fővezérének volt a szálláshelye, majd a győztes isaszegi csata (1849. április 6.) után Kossuth Lajosnak és tábornokainak főhadiszállása lett. Kossuth itt vetette föl először a Habsburg-ház trónfosztásának tervét, itt fogalmazta meg a Függetlenségi nyilatkozatot, melyet április 14-én fogadott el a debreceni országgyűlés. Az 1867-es kiegyezés után a magyar állam visszavásárolta a gödöllői kastélyt és uradalmat a belga banktól, és koronázási ajándékul adta I. Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak. Átalakították az épületet a megváltozott igények szerint, s ettől kezdve általában tavasszal és ősszel időzött itt a királyi család. A királyi nyaralóhely és a koronauradalom lendületes fejlődést biztosított a településnek. A 19. század végén megépült a vasút, 1911től pedig HÉV-vonal is összekötötte Gödöllőt a fővárossal. Fejlesztették az infrastruktúrát: 1907-től kövezett főutakkal, 1908-tól villanyvilágítással rendelkezett az időközben - a közigazgatás átszervezése miatt 1884-től - nagyközséggé lett Gödöllő. A koronauradalom területére különböző mezőgazdasági tanintézeteket, mintagazdaságokat telepítettek: Baromfitenyésztő Szakiskolát (1898), Méhészeti Gazdaságot (1899-1900), Burgonyatermesztési Telepet (1913), melyeknek a jogutódjai még ma is működnek. A koronauradalom szerény, de biztos megélhetést biztosított a lakosság nagy részének. Megalakult 1869-ben a Gödöllői Takarékpénztár, melynek első részvényeit Ferenc József jegyezte. A 19. és 20. század fordulóján Gödöllő fölkapott, divatos nyaraló- és kirándulóhely lett. Az egészséges levegő, szép táj, kellemes környezet, nagy parkok, jó közlekedés, Budapest közelsége és a királyi család jelenléte ide vonzotta a fővárosi polgárságot. Számos színész, író, újságíró épített vagy bérelt itt villát. Két szálloda, fürdők, kisvendéglők álltak az idelátogatók szolgálatára. Körösfői-Kriesch Aladár festőművész kezdeményezésére alakult meg a gödöllői művésztelep (1901-1920), mely a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulása volt. Tagjai 1907-től szövőműhelyt is működtettek. A föllendülő idegenforgalom fejlesztette a kiskereskedelmet és a kisipart, különösen a szolgáltatóipart. Mindez természetesen a népesség strukturális átrendeződését vonta maga után: csökkent a mezőgazdasági lakosság számaránya. Az első világháború végén ismét fontos politikai események helyszínévé vált Gödöllő. 1918 őszén IV. Károly király itt értesült a Monarchia összeomlásáról, a gödöllői kastélyban tárgyalt többek között Károlyi Mihállyal, sikertelenül. Az 1919. február 20-án Gödöllőn tartott földművelésügyi tanácskozáson merült föl először, hogy az itteni koronauradalom területét mezőgazdasági központtá kellene tenni a gazdasági akadémia idetelepítésével. Ezt az értekezleten szintén részt vevő Móricz Zsigmond is megörökítette az Egy koronagyémánt és ezer koldustarisznya című cikkében. 1919 májusában a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél rendezte be főhadiszállását a királyi kastélyban. Majd a megszálló román csapatokat vezető Károly román trónörökös időzött itt. A két világháború között Horthy Miklós kormányzó rezidenciájaként kiegyensúlyozottan fejlődött a község. 1924-ben megnyitotta kapuit a Premontrei Gimnázium, mely