G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 1. A KIRÁLYI NYARALÓHELY

fővárosból, a Malomtóra mentek kacsázni, majd este kilencig kocsikáztak az erdőségekben. „A tó, az erdők egyaránt tetszettek neki. Az alkony a tavon, a nyílt részeken! Boldogult Erzsébet királynénk mindig ide gondolt Korfunál, tengeri útjain. Ez volt a fokmérője, ha a gödöllői hangulatot, látványosságot megközelítette valami: szép, ha nem hasonlított rá: nem ért semmit. Dr. Eiselsberg megértette a bálványozott királynét." A Lumniczer doktornál elfogyasztott magyaros vacsora után átmentek Magyar Kázmér portájára. „Több csinos rendezés felől vettünk e portáról már értesülést. de Eiselsberg látogatásakor érte el a zenithet az ünneplés. A hírneves vendég és kíséretének érkezésekor kigyúltak a székely kaput és a rojtozott kerítést Szent István nap óta ékesítő nemzeti színű villamos körték 1000 gyertyafény erejéig. A kapu rácsozatában fehér transzparens fogadta a kiváló doktort viváttal. A parasztos, magyar berendezésű szobák szemléje után a sátorszerűleg kiképzett verandán rágyújtott a társaság, és alig koccintott másodszor, a felső kert felől a rózsalugas alján egy különös menet fordult ki és közelít lassú, méltóságteljes vonulásban a veranda elé, a kísérő cigányzene a »cserebogár, sárga cserebogár«. Elöl egy fiatal csinos parasztlegény kipántlikázott kalappal, nyalka rendezői bottal. Utána egy szép parasztleányzó fehérben, nagy virágbokréta a kezében, mellette két vármegyei díszhuszár lépeget jobbról és balról mentésen, csákóban. A következő sorokban fehérruhás leányok kékbeli legények kettesével következnek 6 párban, a menetet a legszebb gödöllői parasztmenyecske zárja a férjeurával, Szekeres Sándorral. A veranda elé a két huszár kerül szélre, a népség pedig arcban fejlődik a vendégek felé. Persze a vezér Samu a fehérruhás leányzóval a középre élelmeskedi magát, és talpraesett verses köszöntőt vág ki a háziak, főleg pedig a vendégek üdvözlésére, és jelzi, hogy társa, a leányzó hozza az ünnepi bokrétát, de a többi leányzó is kedveskedik, ha mindjárt kisebb csokorral is. Bizony elborította a tarkabarka sok csokor a veranda nagy asztalát, és ha jól láttam, a bécsi hírneves vendégnek ugyancsak dolgába került, hogy leplezze hangjában, szeme körül, ami ott borulatot akart csinálni."

1

0 A felvonulás után fergeteges tánc következett, majd egy leányzó kezet csókolt a magas vendégnek tisztelete jeléül, Blaháné sem tudta volna jobban eljátszani a jelenetet. A kissé ironikus hangnemű újságcikk jól érzékelteti a korabeli Gödöllő hangulatát, életérzését. 10 Dr. Eiselsberg. GV1909. szept. 5. 2-3. 07 Magyar Kázmér ünnepi magyarban gödöllői udvarán, 1920-as évek