G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 1. A KIRÁLYI NYARALÓHELY

eszközök voltak a Kamarilla kezében. A nemzeti önérzet és méltóság lábbal tiprása lenne a közös emlékmű. S jól jellemezte az általános helyzetet is Hegedűs Aladár: hiába ámítják magukat, az ellentétes érzések még nem szűntek meg, az óvatos hazafiság időszaka ez.

3 Móricz Zsigmond nagyon pontosan írja le a királyi család és a gödöllői lakosok kapcsolatát a Gödölleiséta című riportjában. „Villanyos törtet keresztül a piacon... A legsajátosabb szélsőségek zagyva világa terped körül. Minden van itt, ami egy magyar faluban lehet és nem lehet. Királyi kastély és száguldó villanyos. Tarka kendő a lányok derekán és nagy gömbökkel lógó villanylámpák. A Mi boltunk néven pingált szövetkezet. És száz darab úri lányka, polgáristák, akik két tanítónő vezetése mellett mennek, mennek... (...) És egy király. Ez micsoda? Ahogy beljebb vágok Gödöllőbe, s elvész a kastély utolsó fája is, megérzem, hogy ennek a népnek: vendég. Ritka vendég. Akit kissé megbámulnak, mikor szűk kis napi életük ablakán, a kapa vagy a villa mellől, felnéznek, meglátják, hogy lovagolnak karcsú lábú nemes paripákon, aztán tovább végzik a munkájukat, mert az életük komoly és szakadatlan, de a vendég csak pillanatnyi..."

4 Mint királyi nyaralóhelyet egyre többen keresték föl Gödöllőt az 1870-es évektől kezdve. A vendégek szórakoztatására báltermet alakítottak ki a vendégfogadó emeletén Beniczky Ferencnek (1833-1905), a gödöllői koronauradalom akkori jószágigazgatójának a kezdeményezésére. Nemcsak bálokat, koncerteket tartottak a nagyteremben, hanem színi előadásokat is, az egykori színpad helyét máig őrzi egy falmélyedés az épületben. A korabeli helyi újságban hemzsegnek a tudósítások a bálokról, melyeket a Tűzoltó Egyesület, az Ipartestület, a Kaszinó vagy a vadászok rendeztek. Beniczky Ferenc alapította 1871-ben a Kaszinót is, melyet ugyancsak az Erzsébet Szállóban rendeztek be és amely sokáig a társadalmi élet központját jelentette. A szálló előtti főteret befásították és kedvelt sétálóhellyé alakították, az országos vásárokat pedig a községen kívülre helyezték. Az épület 1916-ig működött szállóként. Ettől kezdve a mezővárosból 1867 után nagyközséggé váló Gödöllő bérelte a koronauradalomtól az épületet, mely oktatási célokat szolgált több évtizeden át. Először a minorita gimnáziumot, majd a Polgári Leányiskolát helyezték el benne. 1924. február 17-én a híres kelet-ázsiai utazó, Biró Lajos vetített előadást tartott az akkor már minorita gimnázium nagytermében. Hegedűs László, a gimnázium tanulója, négy testvérével együtt részt vett az előadáson. „Az idős parasztaszszonyok hetekig szidták az utazót színes felesége miatt" - emlékszik.

5 Az Erzsébet Szállón kívül a vele szemben lévő Központi Szállóban, majd az 1912-ben felépült szecessziós stílusú községháza nagytermében tartottak rendezvényeket, egyesületi üléseket, koncerteket, szerveztek kiállításokat. Nagy népszerűségnek örvendett Bittó 3 Dr. H[errmannj A[ntall: Honvéd szobor Gödöllőn. GV 1898. márc. 11. 59-60.; Hegedűs Aladár: A gödöllői honvéd-emlékről. GV 1898. márc. 21. 70-71. 4 Az Est, 1913. jan. 28. 5 Hegedűs László: A Gödöllői Református Ifjúsági Egyesület vázlatos története. Kézirat. 5. GVM A 93.141.1.; Benedek Zoltán: A Szilágyságtól Új-Guineáig. Bukarest, 1979.137.