G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
I. A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI A kezdetektől 1867-ig - 1. A GRASSALKOVICHOK SZEREPE GÖDÖLLŐ KULTURÁLIS ÉLETÉBEN
Grassalkovich I. Antal 1771. december l-jén halt meg. Először a gödöllői kastélyban készítettek neki ravatalt, majd amikor Pozsonyból megérkezett fia és menye, akkor Máriabesnyőre vitték, és az altemplomban ravatalozták fel. December 12-én temették el, gróf Esterházy Károly, egri érsek mondott gyászmisét, majd megáldotta a gróf rézkoporsóját, melyet az altemplom melletti családi kriptában helyeztek el. A koporsóra helyezett ezüst lemezre Szlávy Pálnak, a magyar királyi udvari kamara tanácsosának, királyi jogügyigazgatónak a latin nyelvű versét vésték: Qui Tibi Diva Parens, Sacram hanc erexerat Aedem: Optat sub Pedibus posse iacere tuis. Ille dum vixit, fuerat Tua Gloria Curae: Esto nunc Ilii Virgo Maria Salus. Égi Anyánk, aki Néked e szent hajlékot emelte, Lábad előtt óhajt lelni örök pihenőt. A Te dicsőséged hordozta szivében, amíg élt, Légy Szűz Mária most néki örök menedék. (Fordította: Sík Sándor) A grófhoz méltó módon zajlott le a temetés, a szertartás mégis szerénynek mondható a későbbi gyászünnepséghez - exequiákhoz - képest. Két hónappal a temetés után a besnyői felső templomban egy óriási ravatalt emeltek. A besnyői História Domus leírása szerint két hétig tartott a hatalmas és agyondíszített ravatal elkészítése, és Bartal Ince kapucinus szerzetes magyar fordításában és összefoglalásában a következőképpen nézett ki: „Alulról négy lépcső vezetett a másfél ölnyi magas oldalfalakhoz, amelyekre felírások és szimbolikus képek voltak függesztve. Az oldalfalakról nyolc magas, kúpban végződő oszlop emelkedett ki, melyet négy fehér, síró alakot ábrázoló szobor vett körül, a négy sarokban négy gyászoló angyal ült, a megboldogult gróf kitüntetéseit tartva. Az oszlopok között hosszúkás halom emelkedett ki s erre volt helyezve az aranycsipkés fekete bársonyba vont koporsó. A koporsó egyik oldalát a grófnak, a másikat a grófnőnek frígiai aranyhímzéssel készített családi címere díszítette. Maga a ravatal aranyerekkel átjárt szürke márványutánzat volt. Az oszlopfőkön körös-körül ki voltak aggatva a gróf fegyverei, melyekkel részt vett a sziléziai hadjáratban, a koporsó tetejére pedig a gróf képét helyezték, mely egész a templom mennyezetéig ért. A ravatalon hétszáz viaszgyertya égett." 5 5 Már a 700 gyertyából is következtethetünk a ravatal monumentális voltára. Ámon József pesti 55 Bartal Ince: Máriabesnyő története, i. m. 30-31. Hogy el tudjunk képzelni egy ilyen díszes barokk ravatalt, ahhoz segít Gode Lajos: Esterházy József egykori Castrum dolorisa. Kismarton ( Eisenstadt). 1748. In.: Aggházy Mária: A barokk szobrászat..., i. m. III. CXXVII1. kép. 33
