G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 6. A KITELEPÜLŐ - OTTLIK GÉZA (1912-1990)

SZEMELVÉNY (Monostor) Milyen a főváros környékén falusinak lenni? Hogy él egy helyi érdekű lakos? Egy „banlieusard"? (Thegze utca) - Ha a gondolataidat túl gyorsan próbálod ráterelni, s a figyelmeddel hirtelen, átmenet nélkül kapcsolsz át más témáról Monostorra: ilyesmi ugrik be: Thegze utca. A főútnak ebben a mellékutcájában soha semmi dolgod nem volt, a hosszú évek folyamán alig-alig jártál benne, soha végig nem mentél rajta. Hogy milyen volt teljes általánosságban Monostor? Azt feleli: Ilyen. Thegze utca. Valamit akar vele mondani. Nem azt, hogy ez az utca jól jellemzi egész Monostort. Nem. Nem is jellemzi. Mást akar vele mondani: Azt, hogy az utca neve, nem a valóságos utca, pusztán a neve. ha kimondod, „Thegze utca": összesítve tartalmazza számodra az egész monostori ottléted minden jó vagy rossz óráját: egybefogva az érzést, hogy milyen volt helyi érdekű falusinak lenni ott, 24-től 54-ig. Thegze utca: semmire nem teszi a hangsúlyt, és a maga mellékes-lényegtelen voltával feladata csupán a helyet, hogy Monostor, egyértelműen megjelölni, és hagyni, hogy a létfontosságú, más-más lényeges dolgaitokból összetevődjön egy kivehető általános alapérzés. Mit akar hát a Thegze utca mondani neked, Bébé - milyen volt Monostor? Biztonság volt, ezt kiveheted. Volt benne kivehetően nyugalom, volt melegség és okosság: vagyis anyád. Éva. Végighúzódott benne egy szál boldogság-érzés-féle. Kivehetően? Nem. A boldogság Medve túlzása volt. Bizonyítani akarta, s elkönyörögte Mártától az 1951-es monostori naplóit. Holtbiztos, hogy mind mellette szól majd. (...) Márta úgy fogalmaz, hogy csal vele. Ha én próbálom szépíteni, amit festek, lakást, kertet, Júliát, agyoncsap. Jól teszi, Bébé. Márta úgy mondja el, ahogy ő látta, s neki szabad így csalni, neked nem! - Medvét már egy 52-es külön oldal érdekelte, ami így kezdődött: „Tegnap pedig azt gondoltam, az életnek számomra négy síkja van." Engem elhárított kurtán. Volt nálunk sokszor, két éve is, de már 28-29-ben is, úgyhogy a maga szemével láthatta, én mennyire szerettem Monostort. Nem hagytam olvasni. Mérges lettem. Medve még a főreál-időkben jött ki hozzánk 28-ban, együtt indultunk innét a nagykőrösi versenyre, 29 nyarán anyám hívta meg, hogy készülhessen a pótvizsgájára. Hát persze hogy boldog sziget volt nekem Monostor. Anyámmal, Júliával, veled, marha ember, Szeredyvel, Rodriguezzel, s az maradt még a háború után is, amikor 46-ban Mártával leköltöztünk. De azóta? Boldogság? Imbecillis vagy? Mi a különbség? Miért olyan állatian szomorú nekem Márta derűs őszi hangulata? Mert „köze van a boldogsághoz is"! Mert csak köze van hozzá, csak lehetett volna. Csak lemondás van Mártában, semmi más. Csak lemondás. 331