G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK

és Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök kinevezte a Magyar Vöröskereszt fó'titkárává. Emlékiratot állított össze másokkal együtt a fogolytáborok helyzetéről a Nemzetközi Vöröskereszt részére és ezt a dokumentumot néhány semleges ország követségének is megküldték. Ezért a tettéért szovjetellenes tevékenység és kémkedés vádjával elítélte a szovjet hadbíróság öt év kényszermunkára és örökös szibériai száműzetésre. Kényszerből tizenöt évet töltött a Szovjetunióban. Az embertől keletre című könyvében írja meg szibériai élményeit. Szibériában házasságot kötött egy orosz özvegyasszonnyal, Valentina Mihajlovnával. Hosszú idő után 1959-ben látogathatott először haza, majd 1960-ban orosz feleségével együtt végleg hazatelepült. Volt újságíró kollégái segítették, kapott egy lakótelepi lakást a fővárosban és állást az Ország-Világ című képes hetilapnál. Az orosz asszony három év múlva visszaköltözött a Szovjetunióba, elváltak, majd a lapnál is megszűnt Gábor Áron állása. Ezek után az Országos Erdészeti Főigazgatóságnál sajtófőnök lett, majd traktoros a visegrádi erdőgazdaságnál, de ott is fölmondták neki. Ekkor úgy döntött, hogy elhagyja az országot. 1965-ben házasságot kötött Müller Emmyvel, együtt Nyugatra szöktek, Münchenben telepedtek le, politikai menedékjogot kaptak. Az író 54 évesen kezdett új életet Németországban. A Nemzetőr című müncheni lapnál rendszeresen publikált. Egy gyárban raktári munkás lett, ez volt a fix állása, délelőtt fizikai munkásként dolgozott, délután írt. Könyvei saját kiadásában jelentek meg, barátok, ismerősök megelőlegezték rá a pénzt, aztán irodalmi esteken népszerűsítette és árulta a könyvet, s az eladásból származó bevételekből fizette vissza a kölcsönöket. 1968ban feladta a raktárosi állást, már csak a felesége keresete volt a biztos jövedelem, ő az újságcikkekből és az eladott könyvekből élt. Külföldi felolvasó utakat tett Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Kanadában (a torontói előadást Wass Albert konferálta be), az Amerikai Egyesült Államokban. Ekkoriban jelentek meg Nyugaton Szolzsenyicin első könyvei is, nagy könyvkiadóknál, és ez nagy konkurrenciát jelentett Gábor Áronnak. San Francisco kedvelt állomáshelye volt Gábor Áronnak, mivel itt élt Baur István, aki az író iskolatársa volt a gödöllői Minorita Gimnáziumban. A háború után először Argentínába emigrált, majd átköltözött San Franciscoba. Ékszer- és drágakőkereskedéssel foglalkozott, és hoszszú évekig ő volt a helyi egyesület titkára, így az ottani Magyar Ház egyik vezetője is. Vállalta Gábor Áron könyveinek terjesztését jutalék ellenében. 1978-ban jelent meg Túlélés című könyve, ami a Kádár-korszak értelmiségének szatirikus ábrázolása az 1960-1965 ÜIShiKhUíl Gábor Áronék háza a Damjanich utcában 285