G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK

kiadásra.

16

5 „Ön felajánlotta - írta Szabolcsi Miklós irodalomtörténész felkérő levelében Ottó Ferencnek hogy folyó évi szeptember hó elsejéig megírja József Attilával kapcsolatos emlékeit s feldolgozza a kapcsolatukra vonatkozó dokumentumokat. Javaslatát a legnagyobb örömmel fogadjuk, egyszersmind megbízást adunk a munka megírására és ha elkészül és lektorálás után megfelelőnek fog bizonyulni, kiadásáról fogunk gondoskodni. Elvtársi üdvözlettel: Szabolcsi Miklós tud. osztályvezető. Budapest, 1961. május 3."

16

6 A kéziratot 1964 novemberében benyújtotta a Magvető Kiadónak, ahonnan 1965. március 25-én válaszoltak a szerzőnek. A Magvető Kiadó elsősorban politikai és ideológiai okokból utasította el Ottó Ferenc kéziratát, ami - a kiadó munkatársainak megítélése szerint - nem illeszkedett a költőről hivatalosan kialakított irodalompolitikai képhez. „Nem vitatjuk, hogy az inkriminált részek alapjaikban igazak, hitelesek, azonban a tálalásuk és a könyv egészében közösen megerősödő érvelésük ellentmond az általunk kívánatosnak tartott értékelésnek, szemléletnek. Ennélfogva - bár a József Attila képhez sok értékes, eleven vonást ad az Ön könyve - egészében inkább csak zavarokat támaszthat, mintsem a kívánt jó eredményt éri el. Kéziratát sajnálattal visszaküldjük. Kardos [György] igazgató sk."

167 Az 1960-as évek kultúrpolitikájának jellemző vonása fedezhető föl abban, hogy az egyik legnagyobb könyvkiadó esztétikai, irodalmi értéken kívüli szempontok alapján utasítja el a kéziratot. A kézirat ugyan nem jó, nem alkalmas kiadásra, ebben egyet lehet érteni ma is, de a kiadó politikai érvelése alkalmas volt arra, hogy Ottó Ferenc mártírnak érezze magát, hősnek, aki jól megmondta nekik, ő megírta az igazat, azért nem akarják kiadni. Teljesen korrekt, ma is vállalható szakmai véleményt írt viszont Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó irodalmi vezetője. Az is szimpatikus gesztus Illés Endrénél, hogy ír Ottó Ferencnek egy magánlevelet „Kedves Barátom" megszólítással, amelyben jelzi, hogy elolvasta a kéziratot és a mellékelt hivatalos levélben közli arról a véleményét. Tehát különválasztja a magánemberi kapcsolatot és a szakmai értékelést. Az Illés Endre és még két kiadói munkatárs által aláírt hivatalos levél szövege a következő: „Budapest, 1965. július 7. Kedves Ottó Ferenc! Mint már élőszóval elmondottuk, kérésére írásban is értesítjük, hogy József Attila-emlékek című kéziratának kiadására sajnos nem vállalkozhatunk. A kortársi emlékezésekben természeténél, műfajánál fogva sok a szubjektivitás, de az Ön kéziratában az emlékező személy előtérbe helyezése, sérelmeinek felsorolása, az önigazolás már oly fokú, hogy teljesen háttérbe szorul a költő: József Attila. Mivel folyóirataink az érdekesebb részeket amúgy is közölték, és ezeknek terjedelme csak vékony füzetnyi, ezért kötetben 165 Az ezzel kapcsolatos dokumentumokat Id. GVM A 2006.51.1-9. Ottó Ferenc minden levelet lemásolt gépírással, gyakran több példányban. Egyrészt azért, mert fontosnak tartotta, hogy ezek fennmaradjanak, megőrződjenek az utókornak, másrészt óvatosságból, félelemből, mivel kétszer csukták börtönbe, többször tartottak nála házkutatást. A Gödöllői Városi Múzeumban Ottó Ferenc hagyatékában nagyrészt ezek a másolt levelek találhatók meg. 166 GVM A 2006.51.7. 167 GVM A 2006.51.3. 274