G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 4. SZERKESZTŐK

éves kislánnyal, Kalocsay Kálmán nem fogadta örökbe mostohalányát. Saját gyermeke nem volt, féltestvéreivel sem tartott szoros kapcsolatot. 1911-ben kezdte el tanulni az eszperantó nyelvet, 1913-ban pedig már tanította. Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezdte. Három verse meg is jelent a Nyugatban 1921-ben a 17. számban. A versekben a kamasz szerelmi ábrándjain tűi érezhető az erős anyahiány is. Kalocsay Kálmán: Három vers I. Nyugodt hullámos tenger a hajad Mit csóksirályok szárnya nem zavart még S két hideg csillag homlokod alatt. Az arcod csendes, tiszta és nyugodt Szelíd sugárzó, hamvas szűzleányarc Ki vagy, mi vagy, kiért vagy, nem tudod. Öled fehér, illatos szűzi ágy S mint csipkerózsa, benne, hős lovagról Nem is álmodva, szunnyad még a vágy. Mély és alszik finom csipkeing alatt Két kebled, hószín, rózsacsőrű hattyúk Melled taván ütemre ringanak. Mégy oldalamnál szűz tudatlanul csacsogva mégy s nem sejted csacska lányka Hogy szivemen vérszomjas vágy gyalul. Szentségtörő, gyilkos szerelmi harc Sodrába húzni, legyen tiszta arcod Tudással ékes bűnös asszonyarc. Pokoltüzűvé gyújtani szemed, Hajad bolond csókkal borzolni össze, Míg talptól arcig rőt vágy eltemet. Csókostorral verdesni arcodat, Lovagod itt van, Csipkerózsa ébredj, Gyehenna útra vár a vad fogat. Szerelmet adni, véres vad veszett Szerelmet adni - s aztán megsiratni Mindazt a kincset, ami elveszett. 257