G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 3. MÚZSÁK
végezte a Mária Terézia téri iskolában. 3 8 Ennek a boldog gyermekkornak azonban vége szakadt 1913-ban, amikor az édesapja Ellát is Gödöllőre hozta. A család elbeszélése szerint Démusz János szabályszerűen megvásárolta a lányt a volt feleségétől. A nyolcéves Ellát egy szép hajas babával csábította Gödöllőre. Démuszék a resti fölött lévő kétszobás lakásban laktak, ami szegényesnek tűnt a budapesti polgári lakáshoz képest. Míg az édesanyjánál ő volt az egyetlen gyerek, itt mindenen osztoznia kellett a két évvel fiatalabb húgával, Magdával. Mindenkinek, még a gyerekeknek is ki kellett venniük a részüket a vendéglő üzemeltetésének kemény munkájából, amit az apai nagymama, Tóni néni irányított. Az ifjú Németh László kívülállóként persze vonzónak találta a „restyi birodalmat": ,A föld köldöke itt a konyha volt, a helyiérdekűre néző ablakával. Itt csattogott a csontban a nagymama bárdja, itt reszelték a tormát, innét szállt a pörkölt kávé, a sikált fa és a piruló hagyma szaga. A lakás, az fönn volt a konyha fölött. Oda azonban csak hálni jártak, meg a torony ablakán, mint valami várkisasszony, leintegetni. A konyhából a söntés vitt ki a peronra. Ide jöttek be az átutazó kalauzok, a pléhasztalokon itt ecetesedett a kiömlött bor, itt volt a blokkpénztár, amely mögött a családnak mindig más tagja őrizte a likőröket, s tereferélt a söntésben lézengőkkel. Volt egy nagy másodosztályú étkezde is - a fehér abroszos Étterem -, oda azonban csak Feri pincér járt be az alkarjára csapott szalvétával, mi csak délutánonként keringőztünk a hűvösségiben, amikor egészen üres volt. A teraszon azonban mindig volt egy csomó asztal, arra rádűlhettünk mi Ellával az emlékkönyvre vagy a Stengel lapjaira, a gyerekhad pedig mireánk kettőnkre. Nagyon kedves hely volt a gödöllői állomás terasza, futónövények csináltak rá kétfelől függönyt, s a helybeli nyaralók jártak oda délután uzsonnára." 3 9 A vasúton túl sertésól volt, ahol a nagymama disznait hizlalták. A gépezetben Ellának is megvolt a maga feladata, ő hozta Pestről a virslit, ő járt a gödöllői mészárszékbe a királyi parkon át Tirásszal, a nagy bernáthegyi kutyával, ő etette a disznókat Danival, a tanulófiúval. Hamar önállóságra nevelődött és megszokta a kemény életet, a küzdőképességet, korán rákényszerült, hogy megvédje magát. Szeretetet nemigen kapott. Még nehezebb lett az élet Ella számára, amikor 1914-ben édesapja bevonult katonának, Nagyváradon a tiszti étkezdét vezette mint tüzér őrmester. A háború elől Gödöllőre menekült Démusz János nőtestvére, Sorgerné négy gyermekével, és ők is a resti fölötti 38 Dr. Lakatos István: „Gyermekeimért és érte." (Fejezetek Németh Ella életéből.) Miskolc. 2001. 7-8. 39 Németh László: Homályból homályba. Bp. 1977.1. 120. Démusz Ella 13 éves korában 218
