G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
sebesüléséből. Amikor azonban 1880 tavaszán megbetegedett, az orvosok arra a sebre gyanakodtak, amelyet az isaszegi csatában szerzett golyó okozott. Az orvosok jó levegőt tanácsoltak a betegnek, így jött az egész Ambrus család Gödöllőre nyaralni. Ambrus Józsefnét (1838-1915) régi családi emlékek is kötik a településhez, hiszen nagyszülei, dédszülei éltek itt mint uradalmi hivatalnokok. Az Erzsébet-park mellett a mai Táncsics Mihály utcában a 374. számú házban 7 8 vesznek ki egy lakást, melynek ablakai a Kálváriára néznek. (Ma a Kossuth Lajos utcai lakótelep lakásai állnak ezen a helyen.) Ambrus Zoltán 1879-től a Budapesti Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt és közben ügyvédi irodában gyakornokoskodott. Négy évig tanul az egyetemen, abszolutoriumot szerez, de a doktori vizsgát nem teszi le. 7 9 1880 tavaszán a gödöllői házból jár be a fővárosi ügyvédi irodába. Az apa meghal 1880 júniusában, a Dózsa György úti temetőben nyugszik, nem messze az isaszegi csata 1899-ben felállított emlékművétől. A Kálvária melletti házban született - tizennégy évvel Ambrus József halála után - Mihály Dénes, a televízió ősének a feltalálója, Ambrus Zoltán Mária nevű lánytestvérének a fia. A sógor Mihály József tanár, író, műfordító, orvos. Ettől kezdve itt nyaral rendszeresen az Ambrus család, már csak azért is, mert az apa sírja is ideköti őket. Kezdetben különböző helyeken béreltek házakat egy-egy nyaralás alkalmával. Majd 1897-ben Ambrus Józsefné vásárol egy házat a Tégla utcában (később Lovarda utca 2., ma Lovarda utca 6. szám). „A gödöllői ház tornácos, háromszobás, hoszszü épület volt, kis konyhával, de jókora éléskamrával, mély pincével, mely nyáron is borzongatóan hideg, külső és belső padlásfeljáróval. Az ablakok közül kettő nyugat felé nézett, ez volt a »nagyszoba«, Ambrus édesanyjának szobaberendezésével. Itt mintha 1915 óta megállt volna az idő. A bútorok maguk még régebbiek voltak, a 19. század második felét idézték. A többi szoba századfordulós berendezésű, ablakaik délkeletre-délre néztek, hosszú tornácra nyíltak, rajtuk időette zsalugáter. Az ajtók és ablakok mind barnák, azzal a jellegzetes sötétbarna színnel, amely a 19. század polgári házait és bérlakásait jellemezte. A ház reggeltől délig eléggé napos volt, bár a tornác némileg beárnyékolta az ablakokat, a meszelt fehér falak mégis eléggé világossá tették azt, mert a fehéres deszkaszínű hajópadló is jól verte vissza a fényt. Vidéki ház, régies berendezéssel, de mégis kedves, mert minden Őt idézte, Őt, aki már nem lakott benne... A hajdan jól gondozott kert elvadultságában is megőrzött valamit régi szépségéből. Az akácfák közt kis szilvafák, bodza- és málnabokrok, fehér szeder-az egykori gondos művelés emlékei. A kert nagy része azonban homok. Ambrus édesanyja kertészkedett - egy időben még méheket is tartott -, de ekkorra már csak néhány szerszám árválkodott a padláson." 8 0 78 lFallenbüchl Zoltán]: Ambrus Zoltán és Gödöllő. [1992] Kézirat. GVM A 93.171.1. 2., Ambrus József gyászjelentése (másolat). 1880. június 10. A lakcím: Kálvária sor 374. GVM A 2003.55.1. 79 Dávidné Angyal Paula: Ambrus Zoltán. Bp. 1934. 80 F. Ambrus Gizella-Fallenbüchl Zoltán: Egyedül maradsz... Ambrus Zoltán élete és munkássága. Debrecen, 2000.200-201. ÍOO
