G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília - Benkő Zsuzsanna (szerk.): Remsey Jenő György (1885-1980) festőművész, író emlékkiállítása (Gödöllő, 2010)

G. MERVA MÁRIA: REMSEY JENŐ GYÖRGY (885-1980) SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGA

Vannak persze olyan kitűnő versei is, mint Az én pegazusom, ami e katalógus bevezetője előtt szerepel. Avers egy találó metaforát visz következetesen végig, ami jól kifejezi a művész habitusát, magatartását, gondolkodásmódját, a világhoz való viszonyát, azt a nyers és szabad őserőt, ami olyannyira jellemzi őt. A második világháború végén szovjet katonák fészkelték be magukat a házukba. 1929-ben építették azt a házat a Körösfői utcában, amelyet ma is Remsey-házként ismerünk és emléktáblával is számon tartunk. 1945 után betettek hozzájuk egy családot, akikkel 18 éven át kellett társbérletben lakniuk, így nem voltak meg a nyugodt alkotómunka feltételei. Végül Kállai Gyula politikus segített abban, hogy a másik családnak kiutaltak egy lakást, és így megszabadultak a társbérlőktől. 1947-ben a Szalmássy Galériában Művészek, munkások, anyák címmel gyűjteményes kiállítást rendezett, 1948-ban pedig a szakszervezet kiállítótermében és a Fészek Klubban volt egyéni gyűjteményes kiállítása. 1945 után három alkalommal is járt és kiállított Franciaországban, 1957ben Párizsban a Magyar Házban, 1958-ban szintén Párizsban a Galerie d'Artban, 1965 decemberében pedig a dél-francia Riviérán, a Nizza mellett lévő Mentonban. Ekkor már túl volt 70. életévén, és még mindig elegendő erőt érzett magában a megújulásra. 1957-ben hat-hét hónapot töltött a francia fővárosban, a párizsi Magyar Ház gondnokaként dolgozott és sok képet festett. A Magyar Ház két nagy termében 42 művet állított ki egyéni gyűjteményes kiállításán. A tárlatot megnézte többek között Fujita japán festőművész, Zsukov szovjet kultúrattasé, a későbbi kultuszminiszter. Talán ennek köszönhette, hogy a rHumanité, a Francia Kommunista Párt hivatalos lapja művészeti rovata vezércikkben méltatta a kiállítást. A cikkíró Juliette Darle minősége, eredetisége és folyamatos