G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília - Benkő Zsuzsanna (szerk.): Remsey Jenő György (1885-1980) festőművész, író emlékkiállítása (Gödöllő, 2010)

G. MERVA MÁRIA: REMSEY JENŐ GYÖRGY (885-1980) SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGA

VMTff* AKARJA

Sem nem levon WXORAV SOlBON CLGVÍ1 IM /«5CCUJÍILT «i. fflk IMIISÖ i|ÍA HTÍII

'AiUiiiK iKiCSODA CíACüttnK 1 A magyar reformáció szellemtörténete, freskóterv, igg.3 1934-ben fordulat következett be művészetében. A változásról ő maga így vallott egy kiállítási katalógus szövegében: „1934-ben egy élmény folytán művészetem fordulóponthoz érkezett. A színes reflexek sajátos életének meglátása, s a kozmikus sugárzások tudományának eredményei összegeződtek művészi tudatomban, s festészetem megújulásához vezettek. Azt éreztem, hogy megtaláltam a művészi valóság valódi értelmét, melyet kifejezésre kívánok juttatni műveimben." A sugárzó fények, fénypászmák ettől kezdve minden festményén megjelentek, ezek a fénysugarak voltak hivatottak közvetíteni a belső érzéseket, lelki rezdüléseket. Remsey szerint a művészet célja továbbra is az ember, a fényproblémákkal való foglalkozás nem vonhatja el a művész figyelmét a lényegről: „Az önmagáért való művészet értelmetlen játék: megkárosítása a közösségnek. Én emberszabású művészetet akarok művelni, mert a teremtő ember nem rombol, hanem épít." 1935 áprilisában az Ernst Múze-