G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília - Benkő Zsuzsanna (szerk.): Remsey Jenő György (1885-1980) festőművész, író emlékkiállítása (Gödöllő, 2010)

G. MERVA MÁRIA: REMSEY JENŐ GYÖRGY (885-1980) SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGA

a művészt. így készült a felesége arcképe, a Nő virágos ággal című kép is, mely Elek Artúr szerint olyan, mintha Botticelli valamelyik kortársa festette volna. Elemi érzések nyers megfogalmazása jellemzi a fiatal festőművészt. „Primitív érzésnek primitív módon való ábrázolása" - ahogyan a Nyugat kritikusa fogalmaz. A gótikus kor fafaragványaira emlékeztetik őt Remsey szoborszerű alakjai a kialakítás furcsa, torz módja, a kompozíció miatt. A műveket létrehozó, kikényszerítő érzés intenzitása és őszintesége ragadja meg az embert Remsey műveiben. „Ha az <expressionizmus> szónak van valami értelme, akkor Remsey Jenő művészete expressionista művészet" - állapítja meg Elek Artúr. Bár a kritika alapvetően pozitív és dicsérő volt, és nagy megtiszteltetésnek számított, hogy a Nyugat is foglalkozott művészetével, ennek ellenére Remsey nem értett egyet mindennel, és levelet írt a szerkesztőségnek, amelyet teljes egészében leközöltek mint művészi vallomást. Figyelemreméltó ebben a levélben az, hogy elhatárolja magát a gödöllői művészteleptől, magányos művésznek állítva be magát. „Mikor én Gödöllőre jöttem (1909. szept.), kész művészi életprogram élt bennem. Ezt az életprogramot itt röviden a következőkben foglalhatnám össze: <Nagy, dekoratív (monumentális) stílusban - melynek alkotó elemeit az ős chaosból magam akartam minden segítőtárs nélkül kikovácsolni - kifejezni életem nagy, visionikus reminiscentiáit.> Ez súlyos, egész életet betöltő program, s nekem legjobb lett volna ezzel valamely klastromba elvonulni -, de ez valamely végzet folytán nem így sikerült, s én Gödöllőre kerültem. Persze - itt studírozni nem lehetett - itt iskola nem volt, modell nem volt, s ha lett volna is, nekem ahhoz, hogy modellt tartsak, soha pénzem nem került. Itt én, ha ragaszkodni akartam volna a természet utáni rajzolás fényűzéséhez, teljes tétlenségre lettem volna kárhoztatva, vagy beállhattam volna tájképfestőnek. Maradt tehát egy különös mód - mely, azt H