Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Remsey Flóra: Nagy Sándor Ildikó című kárpitjának rekonstrukciója

112 Remsey Flóra vés alapját. Támpontot adhatott még, egy a valaha megszövött szőnyeget ábrázoló, fekete-fehér reprodukció. A szövés megkezdésekor a korábbi szőnyeg technikája nem volt ismert. így szabad kezet kaptam a szövésmód megválasztására. Ez a választás az ó-gobelin technikára esett, melynek hátterében a rekonstrukciók világában ismert kérdés állott. A hitelesség pontosságának, valamint a mai kor ízlésének viszonya. Szerencsés esetben a kettő harmonikusan találkozik. Előfordul, hogy a rekonstrukció mai szem számára szokatlan, idegen színeket, formákat kíván. Ebben az esetben erről nem volt szó. A mai kárpitművészet a részletgazdag, aprólékosan megmunkált, a szövési struktúrák sokféle lehetőségét kihasználó felületeket kedveli. Lehet, hogy ezért is vonzóbbnak éreztem az apró dudorokból, hurkokból épülő, gyöngyös hatású ó-gobelin technikát, melyről a későbbiekben részletesen szó lesz. Mikor a szövés felénél is túl jártam, Oriné Nagy Cecília, a Gödöllői Városi Múzeum művészettörténésze rábukkant egy olyan reprodukcióra, amelyen a technika megnevezését, az ó-gobelint is feltüntették. így a választás jóleső visszaigazolást nyert. A kárpitterv vászonra olajfestékkel, nem festői elképzeléssel, hanem eleve a szövésre tervezetten készült. Jellemzői a dekorativitás, a kontúrozottság; a formák átírtak, stilizáltak. A növényi formák bizarr hatást keltenek. Nem tudjuk, állat-e vagy növény, vagy valami ördögfajzat, bibék vagy lábak, amiket látunk. Mindettől a kép titokzatosságot nyer. A színek felcserélésével az azonos motívumok variánsai jönnek létre, amitől differenciálódik, gazdagodik a kompozíció. Ildikó a mű közepén áll, levendulás szürkés háttér előtt, piros ruhában, köténnyel, kezében egy-egy sólyom. Ruhája a kalotaszegi viseletet idézi, de a dekoratív megformálás, a figura kéztartása az egyiptomi művészetet is eszünkbe juttatja. A kontúr aranyokker, amely feketébe olvadva zöldes óarannyá változik, s ez a változékonyság is gazdagítja, művessé teszi a felületet. A munka 2005 őszén kezdődött. Tempera és akvarellfestékkel kis színmintákat festettem, igyekezve megközelíteni az eredeti színeket, de a színskálán a választott szín előtt és után következő árnyalatokat is figyelembe vettem, gondolván, hogy beszőve a színek egymáshoz való viszonya esetleg más árnyalatot kíván. Mikor Békésszentandrásra, az ott működő Art-Kelim szőnyegkészítő műhelybe leutaztam a szükséges gyapjú megvásárlására, ugyanezen elv szerint minden színből több árnyalatot választottam. Ezzel a körültekintéssel igyekeztem megteremteni a kivitelezés nyugalmát. A szín kényes és fontos effektus, értékei reagálnak a fényviszonyokra, a napszakok változásaira, napos vagy felhős időjárásra. A szövés állandó mesterséges megvilágítású műhelyben történt, ennek ellenére a természetes fény alakulása hihetetlen színbeli módosulást vont maga után. Nehezen tudom leírni, hogy ez milyen megpróbáltatásnak tette ki a szövés folyamatát, az első centiméterektől az utolsókig. Ugyanennek a kárpittervnek többféle felfogásban készülhet rekonstrukciója. A karton helyenként hiányos, megrongálódott, közel 100 éves állapota - első látásra — egy artisztikus francia gobelin technikával, érzékenyen kivitelezett változatot sugallt. Végül úgy gondoltam, hogy Nagy Sándor eredeti szándékát kell keresnem, s nem az idő nyomait rögzítenem. Árnyalataiban redukáltabb, technikailag bizonyos szempontból egyszerűbb elképzelést kellett megcéloznom. Ezt diktálta még a korabeli szőnyegek stílusa, szövésfelfogása is. Végigkísérte a rekonstrukció folyamatát az az aggodalom, hogy ez a szőnyeg sok évtizeddel ezelőtt készült szőnyegek közé kerül majd A gödöllői szőnyeg 100 éve című kiállításon, s hogy vajon az új, friss színek hogyan illeszkednek a régi darabok közé, természetesen megint más fényviszonyok közé kerülve. Fölmerült egy másik kérdés is: legyen-e Ildikó viseletének része a fátyol vagy sem. Az eredeti kartonon félig-meddig látható a fátyol kontúrja, de nem tudjuk, hogy ezt Nagy Sándor a munka folyamatában később átfestette-e a háttér színével, s csak a tisztítás után tűnt elő, vagy mindig is ott volt, mint eredeti elképzelés. Végül a fátyol odaszövését Arany János leírása (Buda halála) és a Nagy Sándor Attila hazatérése a vadászatról című kompozícióján látható, lovon ülő fátylas hölgyek ábrázolása indokolták. Végighaladva az újraszövés folyamatán, utólag szemlélve az elkészült szőnyeget, fátyollal vagy fátyol nélkül a kompozíció szépségét ugyanolyan értékűnek tartom. A megvalósítás technikai folyamata 500 pamutszál felvetésével kezdődött. (X. Színes tábla) Az eredeti kartonra (vászonra) helyezve az átlátszó fóliát, el kellett készíteni a kópiát, azaz a technikai rajzot. Ezt a rajzot fel kellett varrni az előszövéshez, s a munka előrehaladtával újra, s újra odavarrni, hogy a rajzolatot pontosan lehessen követni. Az ó-gobelin technika a szúrnák családba tartozik. A nevében lévő gobelin szó ellenére semmi köze sincs a francia gobelinhez. Viszszáján szőve készül, hurkolással. Minden pamutszálra egy-egy hurok kerül, egy irányban haladva, amelyet a sor végén visszafordulva, ellenkező irányban újabb hurkoló sor követ. A hurkolás a szövésszéleket a szőnyeg levágása után bepöndöríti, ezt elkerülendő széles, sima szövésű bordűr-szövést alkalmaztam, s a szokásos 2-3 cm-es helyett 10 cm-es előszövést készítettem, hogy merevítse a szövésszéleket. A formák szebb kialakítása kedvéért a kompozíciót fektetve szőttem. A borda sűrűsége, így a felvetés sűrűsége 43/10 cm; ez a sűrűség ezzel a gyapjú finomsággal 1 cm

2-ben 35 db hurkot, 1 m

2-ben 350000 db hurkot jelentett. Minden rekonstrukció racionális megközelítésének szempontjain túl szükséges a beleélés, a ráhangolódás. Mint egy előadóművész esetében, aki belebújik egy szerepbe, s ez által az író közlendőjének eszközévé válik. Interpretálás — de egy darabot vagy zeneművet is hányféleképpen lehet előadni?! A megformálás a folyamatosan felmerülő kérdések sűrűjében, vajúdással születik. Hiszen hiába ugyanaz és állandó a kotta, az interpretálás sokféle lehet. A munka során a művész nem kívülről szemléli a másik alkotó művét, hanem belehatol, s igyekszik azonosulni vele. A mélyebb megismerés, s az újraalkotás által közös mű teremtődik. Ez nemcsak küzdelem, de gyönyörűség is. Nagy Sándor ajándéka a szövő hosszú türelmű fáradozásáért. (XI. Színes tábla)