Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

László Emőke: Kárpit-másolatok, variációk illetve rekonstrukciók a reneszánsztól a 20. századig

Kárpit-másolatok, variációk illetve rekonstrukciók a reneszánsztól a 20. századig 109 A francia kárpitművészetben új korszakot nyitott a Manufacture des Gobelins megalapítása 1662-ben, célja a királyi ház fényének fokozása. Első igazgatója és leghíresebb tervezője Charles le Brun volt, aki a barokk térképzésben a kárpitoknak igen nagy jelentőséget tulajdonított. Tizenöt nagy sorozata közül a Király története a legismertebb, de a legtöbbet másoltak közé a történelmi sorozatok: Konstantin és Nagy Sándor élete tartoznak. E kárpitok mintapéldái annak, hogy a szinte kínosan precíz technikai segédeszközök ellenére (például külön anyagfestő laboratórium működött a Gobelin műhelyben, melynek célja a minél több tónus és a különösen erős és meleg színek kutatása volt, valamint egyes motívumokra specializálódott festőgárda rajzolta a kartonokat), hogyan veszíti el egy műfaj kifejezőerejét és jellegzetességét. A Gobelin manufaktúrában e kartonok alapján nyolc kárpitot szőttek, ezen kívül Brüsszelben, Oudenaardeban, Aubussonban, Felletinben is készültek másolatok. A század utolsó évtizedeiben másolta le Francois Finet a marchi műhelyek számára Le Brun Nagy Sándor történetét ábrázoló kartonjait. A Granicusi csata középső jelenetét bemutató, az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő kárpit, ebből a sorozatból való. Aubussonban vagy a közeli Felletinben szőtték a 17. század vége felé. Rajta a csatajelenet aránylag kis méretre sűrítődik össze. A rajzbeli fogyatékosságok is megkülönböztetik az eredetitől, valamint a kifinomult színvilágtól erősen különböző, egyszerű piros és kék színek, s ezt csak fokozza a vastag, durva gyapjú alkalmazása. (11., 12.kép) A 19-20. század fordulója a kárpitok stiláris megújulásával együtt a belső térben betöltött szerepüket is megváltoztatta. A hatalmas méretű, reprezentatív darabok helyett a polgári lakásokban is használható kárpitokra volt szükség. Ezeket a különböző iparművészeti kiállításokon bemutatták, a katalógusokban szerepelt méretük mellett áruk is. így természetes, hogy egy-egy kárpitból számtalan darab is készülhetett. Közülük a pálmát kétségtelenül a Scherrebeki Műszövő Iskolában, Otto Eckmann tervei alapján készült Ot hattyú viszi el, melyet kisebb-nagyobb különbséggel közel száz példányban is leszőttek. (13. kép) 13. Otto Eckmann: Öt hattyú gyapjú, scherebek, 235 x 75 cm Iparművészeti Múzeum, Budapest, ltsz.: 14757. 11. Granicusi csata. Párizs, 1688 Bécs, Kunsthistorisches Museum 12. Granicusi csata. Aubusson v. Felletin, 1690 körül Iparművészeti Múzeum, Budapest