Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
László Emőke: Kárpit-másolatok, variációk illetve rekonstrukciók a reneszánsztól a 20. századig
106 László Emőke Kárpit-másolatok, variációk illetve rekonstrukciók a reneszánsztól a 20. századig Kovácsok - részlet a „ Trójai háboru'-sorozat Hektor fegyverkezését ábrázoló kárpitjából, Brüsszel, 1510 körül Iparművészeti Múzeum, Budapest Az elmúlt pár évben három, 20. századi, eltűnt, csak vázlataiban, festett változatában vagy nagyjából kész kartonjában fennmaradt gödöllői kárpit rekonstrukciója és újraszövése készült el Gödöllőn. Mindhárom kárpitot Nagy Sándor tervezte, ezek A Rózsa és a Lepke, a Szénahordás és az Ildikó. Róluk a kárpitok ujjá alkotói majd később részletesen fognak beszélni. Okét megelőzve Belmonte Leo már Franciaországban, 1940-ben újraszőtte fiának az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő Kasszandra kárpitot (tervezte: Körösfői-Kriesch Aladár, 1908) és 1907-ben, majd 1942-ben az 1906-os milánói világkiállításon elégett Család (Ilka és gyermekei) című kárpitot.' A kárpit az elkészült karton alapján több példányban is leszőhető. A régebbi évszázadokban a főúri, főpapi megrendelésre szőtt kárpitok másolatainak indoka egyegy sorozat hatalmas sikere volt. Az újabb leszövések többnyire nem alkalmaztak aranyfonalat, és a megrendelő kívánsága szerint esetleg megváltozott a bordűr rajza. A kisebb pénzű megrendelők számára, többnyire más tervezők kartonjai alapján leszőtték egy-egy kárpit kedvelt részletét, elhagytak figurákat, összébb szorították a kompozíciót. E variációk főként flamand és francia kisműhelyekben készültek. A rekonstrukciók a kárpitok megsemmisülését vagy elkailódását követték, alapjuk a fönnmaradt vázlat, jobb esetben a karton vagy a kárpit egy-egy töredéke volt. Azt hiszem érdemes visszatekinteni az elmúlt öt évszázad kárpitszövésének néhány kiemelkedő darabjára, hogy az első, majd egy pár, a kartont követő leszövésük után milyen későbbi változataik születtek. E későbbi variációk mennyiben követték az eredeti kartont, tehát változott-e a kompozíció, a méret, a felvetés sűrűsége, a színek és a fonalak. A kisebb műhelyek sokszor ismeretlen tervezői hogyan alakították át a tervet? A kompozíció gyakran összébb szorult, az alakok rajza is megváltozott, más lett a bordűr, esetleg durvább a leszövés, de ennek ellenére sok kiváló alkotás található közöttük. Itt természetesen minden- iS^Skjc?*! 'TgíiltlMyr'TgT képpen jobb vagy gyengébb műalkotásokról beszélünk, s nem a műkereskedésekben fiSBfc- Wir?!»; "/klrS gyakran előforduló 20. századi, gyakran giccses másolatokról (pl. A hölgy és az egyszarvú nőalakjáról). A 15. és 16. század fordulójáról származik azoknak a kárpitoknak sora, amelyek a késő gótikus szövőművészet legszebb alkotásai, de többségük tervezőjét, kartonrajzolóját nem ismerjük. Ezeket a kárpitokat a románkori kárpitokhoz hasonlóan nem szőtték le több példányban. A hatalmas kárpitoknak, melyeknek felületén több jelenetet is ábrázoltak egy-egy részletét azonban külön is megszőtték, az eredetihez megközelítőleg hasonló időben. Erre többek között két, a magyarországi múzeumok birtokában lévő példát sorolhatunk fel, mindkettő a 16. század elejéről származik. Az egyik a Kovácsok című kárpit (Budapest, Iparművészeti Múzeum), (1. kép) amely valójában a Trójai háború — Hektor fegyverkezését (Zaragoza, Museo de Tapices) (2. kép) ábrázoló kárpitja egyik kis jelenetének másolata. 2 A másik az Esztergomi Keresztény Múzeum Múzsák című kárpitja, (3. kép) ezen a kilenc múzsa közül hármat ábrázoltak. A teljesebb, de 2. A trójai háború - Hektor fegyverkezése. Brüsszel, 16. század eleje Zaragoza, Museo de Tapices 3. Múzsák, Tournai, 1500 körül Esztergom, Keresztény Múzeum 1 Melléklet. A képes kárpitok jegyzéke: 73., 81., 50., 43., 3.3. 2 Mindkettőt Brüsszelben szőtték a 16. század elején. A magyarországi darabon a főalakok azonosak, csak a háttérben álló figyelők vannak kevesebben.
