Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Cebula Anna: A Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének története

97 Cebula Anna A Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének története (képek a VIII-IX. Színes táblán találhatók) A textilművészet újjászületésében a XX. sz. 60-as éveiben nem kis szerepe volt Ferenczy Noémi magas színvonalú művészetének. Ot tekinti eszmei mesterének szinte valamennyi magyar textilművészünk, főleg azok, akik megmaradtak a hagyományos szövött kárpit, a gobelin mellett. Míg a régi textilművészetnél az anyag gyakran volt alárendelve funkciójának, rendeltetésének, addig a mai textilművész játszik, és kifejez magával az anyaggal, kísérleti textilt hozva létre. A képi mondanivalóknak alárendelt anyag egyszerre csak kilépett addigi szerepéből és önálló életet kezdett élni. Az anyag értéke a kísérletező textilművészetnél megváltozott. 1969-ben mutatták be Szombathelyen a Savaria Múzeumban az Ernst Múzeum előző évi nagy sikert aratott Textil Falikép'68 című kiállítását. A művészettörténeti szempontból nagy jelentőségű eseményt „nulladik" biennálénak is szokták nevezni Frank János emlékezetes kijelentése alapján.

1 Ez lett a modern textilművészet elindítója, ez volt az áttörés. A kiállításnak oly nagy és oly pozitív volt a kihatása, a sikere, hogy a csaknem kivétel nélkül a fővárosban élő művészek Szombathelyen találtak maguknak rendszeres bemutatkozási lehetőséget. Akkoriban, a 60-as, 70-es években bejáratott forma volt, hogy a különböző művészeti ágakban tevékenykedő művészek (szobrászok, grafikusok, kerámiások) elszakadva a főváros zajától megteremtették maguknak vidéken a biennálékat, és velük együtt a közelben az alkotóműhelyeket, így került megrendezésre 1970-ben a Savaria Múzeumban az I. Fal- és Tértextil Biennále. Ezzel Szombathely fórumot adott a textilművészetnek, és lehetővé tette, hogy a falikép a megszokottól eltérő, új formákat ölthessen.

2 Ugyanakkor a Savaria Múzeum falai között páratlan anyag gyűjtése indult meg, valamint megkezdte működését a Velemi Alkotóműhely. A Szombathelyi Képtárban található textilgyűjtemény történetét nem lehet megírni anélkül, hogy meg ne említenénk az 1970-től 2000-ig megrendezett Szombathelyi Textilbiennálékat 3 és a 2003-tól rendezett Textiltriennálékat. Valójában ezek segítségével tudjuk csak nyomon követni a gyűjtés irányát és alakulását, ugyanis a biennálékon és triennálékon szereplő művek anyagából vásárolták meg azokat az alkotásokat, amelyek a textilgyűjtemény döntő többségét képezik. A Szombathelyi Képtárban található nemzetközi textilgyűjtemény művészi fajsúlya a Lódzi gyűjteménnyel vetekszik. Míg ott nagyformátumú munkákat gyűjtenek a világ minden tájáról, addig Szombathelyen a kis forma, a miniatűr művek gyűjtése páratlan a világon, mivel a gyűjtemény több mint 1200 darabot számlál, négy kontinens közel 40 országából. A szombathelyi gyűjtemény kortárs magyar anyagának mennyisége vetekszik az Iparművészeti Múzeum kortárs textil anyagával. Az első Fal- és Tértextil Biennáléra a művészek nagy gonddal készültek, jelentős műveket hoztak létre, egyre nagyobb szerepet töltött be a mondanivaló. A második biennálén már nemcsak a biennále címében szerepelt a tértextil, hanem valóban megjelentek a fal síkjából kilépő, plasztikus teret meghódító munkák.

4 Az 1974-es harmadik biennálén térelválasztók sora került bemutatásra a Savaria Múzeum kiállítóterében, amelyek már nemcsak domborművek, hanem valódi háromdimenziós alkotások voltak. A munkák számát és méretét tekintve is gazdagabb volt ez a tárlat az előzőeknél. Míg az első kiállításokon túlnyomórészt a kézzel festett vagy nyomott textil volt az uralkodó, addig a III. Fal- és Tértextil Biennálén, a művészek majdhogynem monokróm munkákkal vettek részt, kevesebbel többet kívántak kifejezni. Ennek mintegy ellentéte volt a negyedik biennále, amely a monokróm halk kifejezésformája után színgazdag tarkaságba csapott át (Attalai Gábor: 20 szalag, Péreli Zsuzsa: Régiség,). Ez volt az első olyan biennále, amelyiken nemcsak szerepelt, hanem dominánssá vált a tértextil (Gecser Lujza: Hidak) Lassan kialakult azoknak a művészeknek a névsora, akik, évtizedeken keresztül részt vettek a biennálékon: Attalai Gábor, Balázs Irén, Cságoly Klára, Gecser Lujza, Hiibner Aranka, Kókay Krisztina, P. Kozó Erzsébet, Péci László, Péreli Zsuzsa, Prejser Klára, Szabó Marianne, Szenes Zsuzsa, Szilvitzky Margit, Szuppán Irén valamint Tóth Sándor. Az ötödik biennálét előkészítő bizottság leszűkítette a beadható művek körét azzal, hogy az 1978-as programot a Folyamatok címszóban határozta meg. Idézve a bizottság felhívási szövegét: „... a textil olyan megközelítését értette, amikor 1 Frank János: Eleven textil. Budapest, 1980, 7. 2 Pálosi Judit: A magyar gobelinszövés húsz éve. Budapest, 1994, 25—47. 3 Szombathelyi Textilbiennálék 1970-2000. Szombathely, 2002 4 Koczogh Ákos: Textil. Budapest, 1975. 11-31.