Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Benkó Zsuzsanna: A hagyomány fonala- A Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításain szereplő kárpitok
A hagyomány fonala - A Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításain szereplő kárpitok 63 Theodor Fontane (1819-1898): Tom der Reimer Der Reimer Thomas lag am Bach, Am Kieselbach bei Huntly Schloß. Da sah er eine blonde Frau, Die saß auf einem weißen Roß. Sie saß auf einem weißen Roß, Die Mähne war geflochten fein, Und hell an jeder Flechte hing Ein silberblankes Glöckelein. Und Tom der Reimer zog den Hut Und fiel auf's Knie, er grüßt und spricht: „Du bist die Himmelskönigin! Du bist von dieser Erde nicht!" Die blonde Frau hat an ihr Roß: „Ich will dir sagen, wer ich bin; Ich bin die Himmelsjungfrau nicht, Ich bin die Elfenkönigin! „Nimm deine Harf und spiel und sing Und laß dein bestes Lied erschalln! Doch wenn du meine Lippe küßt, Bist du mir sieben Jahr verfalln!" „Wohl! sieben Jahr, o Königin, Zu dienen dir, es schreckt mich kaum!" Er küßte sie, sie küßte ihn, Ein Vogel sang im Eschenbaum. „Nun bist du mein, nun zieh mit mir, Nun bist du mein auf sieben Jahr." Sie ritten durch den grünen Wald, Wie glücklich da der Reimer war! Sie ritten durch den grünen Wald Bei Vogelsang und Sonnenschein, Und wenn sie leicht am Zügel zog, So klangen hell die Glöckelein. Theodor Fontane versének magyar szabadfordítása A rímfaragó Thomas feküdt a pataknál A Kiesei-pataknál a Huntly kastély földjén Ott megpillantott egy szőke asszonyt Aki egy fehér paripán ült A nő egy fehér paripán ült A ló sörénye finoman copfba volt fonva És ragyogóan függött mindegyik fürtön Egy ezüstösen ragyogó kis csengettyű És Tom, a költő levette a kalapját És térdere rogyott, üdvözölte és így szólt Te az Ég királynője vagy! Nem erről a földről való vagy! A szőke asszony megállítja a lovát FII akarom mondani Neked, ki vagyok én Én nem az egek ifjú asszonya vagyok Én a Tündérkirálynő vagyok! Vedd a hárfád és játssz és énekelj A legszebb dalokat játszd, Ha az ajkaimat csókolod Hét évig a szerelmed az enyém Gyönyörű! Hét év, ó királynő Téged szolgálni nem ijeszt meg engem Tom megcsókolta a tündért, ő pedig visszacsókolt És egy madár énekelt a kőrisfán. Nos, az enyém vagy, jössz velem Hét évig az enyém vagy Keresztüllovagoltak a zöld erdőn O milyen boldog is volt a költő. Keresztüllovagoltak a zöld erdőn Madárdaltól és napsugaraktól övezve És ahogyan könnyedén meghúzták a gyeplőt Úgy tisztán csilingeltek a kis csengettyűk. (Szederkényi Kornélia fordítása)
