Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Benkó Zsuzsanna: A hagyomány fonala- A Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításain szereplő kárpitok

53 Benkö Zsuzsanna: A hagyomány fonala - A Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításain szereplő kárpitok A gödöllői művésztelep és alkotóinak munkássága sokrétű hatást gyakorolt az alapítók után következő generációkra. Dekoratív, összművészeti jellegre törekvő, rendkívül gazdag szellemiségű művészetük legmélyebben természetesen a velük közvetlen kapcsolatban álló művészekre hatott. Körösfői-Kriesch Aladár tanítványai, ha nem is vették át mindenben mesterük tanítását, kifejezésmódjukban vagy elméleti felfogásban hűséges követői maradtak. Több művészi társulás is alakult a közös elvek alapján. A továbbiakban két csoportosulás, a tanítványok által alapított Cennini Társaság és a Körösfői-Kriesch Aladár által létrehozott Céhbeliek művészeti tevékenységéről, azon belül is a kiállításaikon megjelent kárpitokról lesz szó. A Cennini Társaság A Cennini Társaságot 1920 decemberében alapították Körösfői-Kriesch Aladár volt tanítványai: Leszkovszky György, Hende Vince, Diósy Antal valamint az Iparművészeti Iskola ötvösművész tanára, Csajka István. A mesterük előtti tisztelgésként is felfogott Cennini Társaság elnevezés miértjeire a társaság első, 1921 januárjában megrendezett kiállításának katalógusában találunk magyarázatot. Leszkovszky György a társaság nevében írt előszavában ismerteti Cennino Cennini életrajzát, valamint a névválasztás okait, minthogy a szerinte érdemtelenül feledésbe merült „szelídlelkű, finomlényü és mély vallásos érzésű' trecento olasz mester tette lehetővé a freskófestés giottoi hagyományának újrafelfedezését Trattato della Pittura című művével. Az angol és német fordításban is megjelent művet Körösfői-Kriesch Aladár afféle bibliaként forgatta, és tanítványai is hasonló tisztelettel adóztak Cennini munkásságának. Leszkovszky, Diósy és Hende freskófestészettel (is) foglalkoztak, és Cennino Cenninit azért választották névadójuknak, mert „ugyanabban a művészi ágban a falfestés vagy ezzel rokon terrénumon munkálkodtunk idáig s szeretnénk ezen továbbra is megmaradni". A társaság azonban saját bevallása szerint ezzel a hagyománytisztelő állásponttal eltávolodik az aktuális irányoktól, s szemben áll „ama felfogással mely az impressionismust és a szélsőséges irányzatokat mindenek frílé helyezve a felületességet teszi szinte kötelezővé a művészetben". Erkölcsi értékeken alapuló iparművészeti munkásságukban a freskófestészet és az üvegablaktervek igen előkelő helyen szerepelnek, éppen ezért csak töredékét - az akvarelleket, terveket valamint szobrokat és gobelineket - tudták a Nemzeti Szalon közönsége elé bocsátani.

1 S hogy mi volt a kortársak véleménye? A kritikusok írásaikban szintén Körösfői-Kriesch Aladár hatását emelik ki, és a Cennini Társaságot az előző évben elhunyt mester szellemi örökösének tartják.

2 Elek Artúr a Nyugat hasábjain egyenesen „Körösfői-Kriesch Aladár vetésének" titulálja a társaságot, amely a művésznek a Zeneakadémián található A művészet forrása című freskójának ihletéséből sarjadt, és amelyet a mester Cennino Cennininek dedikált. Körösfői-Kriesch elméleti és technikai kutatásának eredményeit megosztotta tanítványaival is. Erre remek példa a zebegényi templom kifestése, amit művészetpedagógiai feladatként adott iparművészeti iskolai növendékei - közöttük Leszkovszky György, Diósy Antal és Hende Vince - kezébe. Itt jelenik meg először a három fiatal festőművész neve, „akik most halott tanítójukra emlékezésül annak mesterét, az igénytelen, az ismeretlen Cennino Cenninit választották törekvéseik patrónusának és róla nevezték el „Cennini Társaság"-nak hihetőleg hamar megnövekvő egyesülésüket. [...] Azon vannak, hogy a falfestés hagyományát, amelyet Körösfii-Kriesch Aladár megkezdett, elszikkadni ne hagyják." 3 Remsey Jenő a Magyar Iparművészetben tette közzé a társaság alakulásával (és a művészet egyetemes haladásával) kapcsolatos gondolatait. A gödöllői mester kora „dekadens művészetének" ziillöttségét állítja szembe az újonnan alakult Cennini Társaság ideáljaival. Szerinte a társadalom erkölcseinek romlását tükröző, öncélú művészettel ellentétben a három fiatal művész örök értékekre támaszkodó művészete valóságos bástyáját képezi a hozzá hasonlóan a művészetet az „élet tanítómesterének" tartó alkotók számára. Remsey szerint „A művészetnek mindenkoron való irányító elve altruisztikus — embertársainknak fölemelése.", amit a társaság tagjai tökéletesen megvalósítanak, mivel „nagyfokú önfegyelmezettség, stylusérzék, s mindenekfölött a művészi erkölcs áhítatos tisztelete, a mesterség tudásának állhatatos szeretet sugárzik munkásságukból", és így kortársaik számára követendő példát nyújtanak.

4 1 Az idézetek forrása: A Cennini Társaság első kiállításának katalógusa. Budapest, 1921, Nemzeti Szalon. 2 Dénes Jenő: Körösfói-Kriesch AlatLir. Budapest, 1939. 83.; n.n.: A Cennini Társaság megalakulása. Magyar Iparművészet, 1920, XXIII. évi, 1-3. sz., 92.; n.n.: A Cennini Társaság kiállítása. Mübarát, 1921.1. évf. 1. sz., 20.; e.a.: A Cennini Társaság első kiállítása. Az Újság, 1921, XIX. évi, 12. sz. jan.16. 3 Elek Artúr: Körösfői-Kriesch Aladár vetése. Nyugat, 1921. 3. sz. Képzőművészeti Figyelő. 4 Remsey Jenő: A Cenniniek. Magyar Iparművészet, 1921. 17-18.