Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Fábián Balázs: Fejfák a gödöllői művésztelep alkotásain
Fejfák a gödöllői művésztelep alkotásain 45 állata a ló volt, amely különös helyet foglalt el a hitvilágban, a temetési szokásokban is. De később is fontos szerepet játszott a népszokásokban. Éppen ezért nem véletlen, hogy a ló alakja megmutatkozik bizonyos fejfák formakincsében. Ilyen, ló-kultuszhoz kötődő archaikus hagyomány bukkan fel Kalotaszegen is. 30 így már egyértelmű, hogy a kalotaszegi fafaragók miért készítettek stilizált ló formájú sírjelet a pavilon udvarára. A hun hagyománykör az Erdélyben hosszú időt eltöltő Toroezkai Wigand Edét is megihlette. Az erdélyi néphagyomány Attila első feleségét, Rékát és fiát, Csabát is a magáénak vallja. A magyarság és a hunok rokonsága, a fejfák hunoktól való eredeztetése Toroczkainak természetes volt, s ennek a nézetének műveiben is hangot adott. Hajdanába régös-régön... című grafikai albumában a hun eredetre vonatkozó elemek keverednek a korabeli székely népélet, népi építészet és népi bútortípusok motívumaival. A marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének ablakain is hasonló képek jelennek meg. Itt is székely paraszti környezetbe helyezi el Csaba bölcsőjét, A nagyúr kapuját, Réka asszon kopoljafájád 1. Az általa készített alkotásoknak vannak visszatérő témái. Ilyen például Réka aszszony fejfája is. Ilyen típusú műveiben egy létező fejfát állított Attila első feleségének sírjára. A fejfa Kalotaszegen, a magyarvalkói temetőkben állt, és szerepel A magyar nép művészetének első kötetében is. 3 2 Ennek a sírjelnek a díszítését harangláb díszítésnek nevezik, ami egy speciális áttört minta. A fejfa négy sarkában négy oszlopot faragnak, az ötödik vastagabb oszlop pedig a sírjel közepéből nő ki. 3 3 Toroczkai ezt a fejfát helyezte Réka sírjára. Ezzel ellentétben a székely népmondák szerint Réka királyné hantjára a temetése után egy hatalmas követ fordítottak, hogy senki ne háborgassa a halott nyugalmát. A követ azóta is Rika kövének, az erdőt pedig, ahol a sír található, Rika erdejének hívják. 3 4 Toroczkai Wigand Ede Régi kert s míesei című, 1917-ben megjelent könyvének illusztrálásaként szintén felhasznált egy magyarvalkói fejfát, amely a Malonyay-könyvben is szerepelt. 3 5 A fejfák témájához leírást is adott Toroczkai az imént említett könyvének egyik fejezetében. Erdély több településéről összegyűjtött ismeretei alapján ír a temetési szokásokról. Azon belül is a virrasztásról, a lélekharangról, a temetési menetről, a koporsóvivőkről, a sírgödörről és a sírbahelyezésről. Lejegyzi az idegenben elhunyt családtag emlékére állítandó sírjelet, de egy-egy település csillagos, tulipános, gombos, buzogányos fejfadíszítéséről is említést tesz. Szól a fejfák festéséről, a zsindelytetős templomokról és a templomot körülvevő cintermekről, a temetőkert változásairól. Emellett megemlíti azt a sajátosan erdélyi szokást, amikor a családtagok nem a temetőbe temetkeznek, hanem saját kertjük végében alakítanak ki kis családi temetőt. 3 6 Toroczkai Wigand Ede: Réka asszon kopoljafija, 1910 pausz, tus, toll, 115x115 mm Gödöllői Városi Múzeum, Gödöllő, ltsz.: 96.14. Magyarvalkói fejfa Sasok a hős sírja felett A szőnyegre szőtt fejfaábrázolások közül a legvalósághűbb az I. világháború utolsó évében, 1918-ban, Körösfői-Kriesch Aladár által tervezett Sasok a hős sírja feletf 7 című alkotás. A kárpit Magyarország és különösen Erdély tragikus sorsát szimbolizálja. Emellett emléket állít a világháborúban hősi halált halt magyar katonáknak. 3 8 A háttérben, a szelíden hullámzó dombok közt egy kalotaszegi kerített templom látható. Az előtérben egy szintén kalotaszegi temető fejfái látszanak. Ebből emelkedik ki a szőnyeg fő motívuma, a háromággal díszített fejfa. 3 9 A fejfa egy 30 Nóvák László Ferenc: Fejfa monográfia. Nagykőrös, 2005. 113-114. 31 Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep. Budapest 1987. 141. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz.: 96.18, 96.16, 96.14 32 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I kötet. Budapest Franklin-Társulat 1907. 271. 33 Nagy Dezső: A magyar fejfák és díszítményeik. In: Folklór Archívum. 1974. 15. 34 Lengyel Dénes: Régi magyar mondák. Budapest, 1972. 35-36. 35 Toroczkai Wigand Ede: Régi kert s míesei. Budapest 1917. 109. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I. kötet. Budapest Franklin-Társulat 1907. 271. 36 Toroczkai Wigand Ede: Régi kert s míesei. Budapest 1917. 107-110. 37 Melléklet. A képes kárpitok jegyzéke. 97. Az Iparművészeti Múzeum tulajdonában van, ltsz.: 15496. 38 Gellér Katalin - Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep. Budapest 1987. 96. László Emőke: Kárpitművészet Magyarországon a kezdetektől Ferenczy Noémiig. In: Kárpitművészet Magyarországon. Magyar Kárpitművészek Egyesülete, (szerk.): Dobrányi Ildikó - Schulcz Katalin. Budapest, 2005. 25 39 László Flmőke: Kárpitművészet Magyarországon a kezdetektől Ferenczy Noémiig. In: Kárpitművészet Magyarországon. Magyar Kárpitművészek Egyesülete, (szerk.): Dobrányi Ildikó - Schulcz Katalin. Budapest, 2005. 25.
