Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Fábián Balázs: Fejfák a gödöllői művésztelep alkotásain
42 Fábián Báláz méter közt mozog, de előfordulhatnak egyes vidékeken a 2-3 méteresek is. Szélességük is településenként változik, 8-10 cm-től, 40-45 cm-ig terjedt. Vastagságuk 2,5 és 12 cm közt mozog, a deszkaszerűtől a gerenda vastagig változik. A fejfa egy-egy falun belül jelölhette a halott korát is. Az öregek általában vastagabb, míg a fiatalok egész vékony fejfát kaptak a sírjukra. A fejfák élettartama kevésbé volt hosszú, mint a sírköveké. A fejfákon 10-20 év múlva olvashatatlanná vált az írás, 30-60 év után elromlott a lábrész. Újra leásva még 20-40 évet kibírt. 60-90 év után kidőlt és tönkre ment. Az ilyen kidőlt fejfákat általában a sírokba temették. A művésztelep gyűjtőútjai Tény, hogy a gödöllői művésztelep alkotói komoly érdeklődést tanúsítottak a népművészet iránt. Érdeklődésük helyszíni megfigyelésekhez, gyűjtőutakhoz vezetett, melyeknek fő iránya Kalotaszeg volt. Körösfői-Kriesch Aladár, Toroczkai Wigand üde, Nagy Sándor, Medgyaszay István, Undi Mariska, Juhász Árpád, Zichy István, és Mihály Rezső közvetlenül a nép körében gyűjtötték a motívumokat, és saját alkotásaikhoz felhasználták azokat. Az első gyűjtőútra 1903-ban került sor, amikor Körösfői-Kriesch Aladár, Edvi-Illés Aladár, Koronghi Lippich Elek Kalotaszegre látogatott. Körösfői-Kriesch az út során elsősorban viselet- és épületrajzokat készített. 5 Koronghi fényképezett is, többek között a körösfői temető fejfáit. A képek minősége azonban nem volt a legjobb, és csak komoly javítás és megerősítés után tették közzé a Magyar Iparművészetben. 6 Az általa fotózott körösfői fejfák rajzolt változatai megtalálhatóak Malonyay Dezső A magyar nép művészete című munkájának első kötetében. Edvi-Illés Aladár több rajzot is készített kalotaszegi templomokról, amelyek közt szerepelt a falu határában lekvő körösfői temető a fiatornyos templommal. 8 A következő évben, 1904-ben nagyszabású gyűjtőmunka indult Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvsorozatához. A munka elvégzésében a gödöllőiek komoly feladatot vállaltak. Körösfői-Kriesch Aladár és Edvi Illés Aladár mellett Undi Mariska, Juhász Árpád, Zichy István, és Medgyaszay István is Kalotaszegen gyűjtött. 9 Az első kötet 1907-ben látott napvilágot, számtalan művésztelepi alkotó illusztrációjával. Malonyay Dezső kötetei elején, illetve végén megemlítette munkatársait, az egyes rajzoknál azonban nem szerepel a nevük. A rajzok készítői így csak esetenként, a mű sarkában megjelenő szignó alapján azonosíthatók. 1 0 A gödöllői művészek közül Nagy Sándor kötődött leginkább a Dunántúlhoz. A gyűjtés fő célpontja Göcsej volt, ahol Nagy Sándor az Iparművészeti Társulat megbízásából 1901-ben kezdte meg a népi építészet kutatását, motívumainak lejegyzését. Nagy Sándorra elsősorban a faragó művészet volt hatással. Alkotásain tornácoszlopok, házoromzatok, faragott székek motívumai jelennek meg." Juhász Árpád munkássága kiemelendő a Malonyay-kötetek illusztrálásában. Mind az öt kötet munkálataiban részt vett. Rajzai minden kötetben megtalálhatók, többnyire szignálva. A magyar nép művészete első kötetében a fejfák rajzainál csak az ő neve szerepel. 1 2 Ebből tudhatjuk, hogy az inaktelki sírköveket is biztosan ő rajzolta. 1 3 Toroczkai Wigand Ede nem vett részt a Malonyay-féle gyűjtőmunkában, művészetében azonban fontos szerepet játszott a Székelyföld. O nem csak gyűjteni járt oda, hanem 1907-től pár esztendeig Marosvásárhelyen is lakott. Toroczkai Wigand Edét az itt eltöltött évek ihlették gazdagon illusztrált könyveinek megírására. A „Cserényös házak" szinte forrásértékű néprajzi leírás a székely viseletről, a tárgyi kultúráról és a szokásokról. A művet dokumentum értékű rajzok egészítik ki. 1 4 5 Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése.In: A népművészet a 19-20. századfordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen. (szerk.): Őriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2006. 156. 6 Farkas Zsuzsa: Gödöllői fotográfiák. In: A gödöllői művésztelep 1901-1920. (szerk.): Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2003. 193. 7 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I. kötet. Budapest Franklin-Társulat 1907. 261. 8 Lyka Károly (szerk.): Művészet. III. évfolyam Budapest 1904. 100. 9 Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése. In: A népművészet a 19-20. századfordulójának művészetében és a gödöllői müvésztelepen. (szerk.): Őriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2006. 156. 10 Nagy Veronika: A nép művészetének keresése. In: csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői müvésztelepen. (szerk.): Lábadi Károly - Nagy Veronika. Gödöllő, 2004. 12. 11 Nagy Veronika: A nép művészetének keresése. In: „...csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői müvésztelepen. (szerk.): Lábadi Károly - Nagy Veronika. Gödöllő, 2004. 14. Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése. In: A népművészet a 19-20. századfordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen. (szerk.): Őriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2006. 162 12 Sáfrány Zsuzsa: A maryóviselet dekoratív szépségéről. In: A gödöllői művésztelep 1901-1920. (szerk.): Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília. Gödöllő 2003. 150. 13 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I. kötet. Budapest Franklin-Társulat 1907. 259. 14 Nagy Veronika: A nép művészetének keresése. In: "...csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői müvésztelepen. (szerk.): I-ábadi Károly - Nagy Veronika. Gödöllő, 2004. 13. Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése. In: A népművészet a 19-20. századfordulójának művészetében és a gödöllői müvésztelepen. (szerk.): Őriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2006. 158. Keserű Katalin: Toroczkai Wigand Ede. Budapest, Holnap Kiadó 2007. 165-175.
