Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Erdei T. Lilin: Csipkeműhelyek a 19. század végétől a 20. század közepéig
22 Erdei T. Lilla Angyal Emma — a Bécsi Csipkeiskola egykori hallgatója — irányította a gyakorlati munkát. Készítéstechnikában ötvözték a hagyományos helyi és a nyugat-európai módot. Több neves támogatója is volt az iskolának Gróh István, Dékáni Árpád, Divald Kornél, Grieger Miklós személyében. Az itt készült termékek népszerűségére utal Gróh István egyik megjegyzése: ,,Hogy mennyire szívesen fogadja közönségünk az itt készült népies dolgokat, mutatja az, hogy élelmes kereskedőknek sikerült évente nagy mennyiségű csehországi Erchegységhen készült csipkeárút eladni mint ó-hegyi készítményt." n Halasi csipke műhelyek Magyarországon az ún. levegőbe varrott csipke készítésének nem volt hagyománya, a népviseletben csak a szövetszélek összedolgozására és a pókolásos fejkendők díszítésére használták. Az első magyar varrott csipke a halasi csipke volt. Megalkotása Dékáni Árpád (1861-1931) - az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde egykori diákja, majd a halasi gimnázium rajztanára — és Markovits Mária (1875—1954) — az Iparművészeti Iskola egykori fehérneművarró növendéke - nevéhez kötődik. 1 1 Dékáni Árpád rendszeres néprajzi gyűjtéseket végzett, és jelentős szerepet vállalt a háziipari mozgalom fellendítésében. Új csipketerveit gyűjtéseinek mintakincse, a szecessziós formavilág, illetve a család nőtagjai által készített és gyűjtött régi csipkék inspirálták. Néhány sikertelen kivitelezési kísérlet után Markovits Mária tudta az új terveket bravúros módon kivitelezni. Az új csipkefajta mintájának körvonalait kezdetben három ágból font, vastag kontúrszállal körvonalazták, ennek helyét később egy vastag szálú kontúrfonal vette át. A fő mintákat vékony fonalból, vászonöltéses technikával és díszítőöltéssel töltötték ki, lábazással kapcsolták össze. E különleges csipkefajta rövid idő alatt nagy sikereket ért el Magyarországon és küllöldön egyaránt. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy Kiskunhalas mellett több telepet is létre kellene hozni a halasi csipke készítésére, ezért 1906-ban Dékánit Budapestre helyezték. Feladatát Markovits Mária mellett a helyi műhelyben Stephanek Ernő vette át. 1907-ben Budapesten a Kígyó tér 1. szánt alatt állami csipkevarró műhelyt nyitottak a halasi csipke nagyobb arányú készítésére, és rövidesen a halasi műhelyt is az Iparművészeti Iskola tanműhelyévé nyilvánították. Dékáni irányította a Kígyó téri műhely munkáját, később az Iparművészeti Iskola tanára, a Háziipari Osztály vezetője lett. Több száz munkásnőt képzett ki, számos tanfolyamot szervezett, a halasi csipke egy későbbi jeles tervezőjét, Tar Antalt is tanította. A pénzhiány azonban meggátolta a korábbi grandiózus tervek megvalósulását. A kiskunhalasi műhely kisebb-nagyobb buktatókkal telt hányatott sorsa végigkísérte a 20. századot. A többi halasi csipke műhely pedig rövidesen, támogatás hiányában bezárt. Halasi „agancsos zsinóros" csipkeszegély, 1903 Tervezte: Dékáni Árpád, Kivitelezte: Halasi csipke műhely Iparművészeti Múzeum, Budapest, ltsz.: 13422. Az Iparművészeti Iskola Háziipari osztálya és munkatelepei A Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában az 1908/09-es tanévben hozták létre a háziipari szakosztályt, ahol 5 végleges és 12 ideiglenes szaktanítónőt alkalmaztak. Az osztály első okleveles tanára Dékáni Árpád (a halasi csipke kitalálója) volt. „Háziipari osztályaink ez idöszerint a vert, a rece, a halasi és ír csipke, a varrottas, a hímzés és a zsubrika fejlesztésével foglalkoznak,"' 4 A már meglévő, állami fenntartású — a gyakorlati oktatást szolgáló - kiskunhalasi és körmöczbányai tanműhelyt az Iparművészeti Iskolához csatolták, így a termelés tekintetében önállóak maradtak, de a szakmai irányítást és az ellenőrzést az Iskola végezte. Az első tanévben 12 tanműhely üzemelt, ebből vert csipke munkatelepeik Eperjesen, Miskolcon, Marosvásárhelyen, Somogyendréden, Sóváron, (Selmecbányán szervezés alatt); halasi csipke telepeik Diósgyőrben, Kiskunhalason, Kispesten működtek 1 1. A tanműhelyek sorsa a változó anyagi lehetőségektől függött, számuk évről évre változott, hol újabbak jöttek étre, hol megszűntek vagy összeolvadtak. Az állandó külső tanműhelyek mellett a tantervben is benne volt a csipkekészítés alapfokú oktatása, e mellett külön esti és vándortanfolyamokat is tartottak különböző speciális technikák oktatására. 12 Gróh István: Gömörmegyei csipkék és hímzések. Magyar Iparművészet, 1905. 55. 13 László Emőke - Pásztor Emese - Szakái Aurél: Halasi csipke. Budapest, 2000. Halasi Csipke Alapítvány. 9. 14 A Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Értesítője 1908-09. Szerkesztette Fittler Kamill. Budapest, 1909. 9. 15 Uo.
