Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Erdei T. Lilin: Csipkeműhelyek a 19. század végétől a 20. század közepéig
20 Erdei T. Lilla telepvezetőket is foglalkoztattak egy-egy kisebb telep vagy részterület felügyeletére. Állandó termet csak üzlethelyiség és raktár céljára tartottak fenn. A 19. század végétől kialakult új csipketechnikák három fő — általában nem egyenlő mértékben képviselt - pillérre épültek: a kereskedelemre, a szociális foglalkoztatásra és a művészi tervekre. Többnyire a kereskedelmi, üzleti cél a meghatározó. Sok esetben a szociális foglalkoztatás is irányadó, sőt néhány esetben a tevékenység fő mozgatórugója. A művészi igényesség, kifejezésmód igen kényes pont. A megfelelő tervező hiánya, az egyszerűségre, gyorsaságra való törekvés vagy éppen a technikai bravúr bemutatása miatt is háttérbe szorultatott ez a lényeges pont. E három zi szempont nemcsak a különböző csipketípusok esetében érvényesült más-más arányban, hanem a 20. század különböző korszakaiban is. Ezt a hármas összefüggést legszemléletesebben egy háromszög oldalaihoz lehet hasonlítani, melyek sohasem egyenlő oldalúak, azaz valamelyik szempont erősebben jut érvényre a többi rovására. A 2. ábra egy ideális, egyenlő oldalú háromszöget mutat be, melyhez képest az eltérések igen szembetűnők lehetnek. kereskedelmi szociális Nyugat-európai hatás a magyar oktatásban Két, külföldön kiadott kézimunka-könyv is nagy hatást gyakorolt a magyarországi csipkekészítés alakulására. 1884-ben Sara Rasmussen dán csipkekészítőnő - a koppenhágai és brüsszeli múzeumban csipkeszakértőként tevékenykedett megjelentette a vertcsipke készítéséről írt könyvét 3 előbb dán, majd német nyelven. Könyvében a vertcsipke alaplépéseit mutatja be szemléletes ábrákkal, a különféle csipketípusokhoz mintarajzot is mellékelve. Európai körútján látogatást tett, és tanított is Közép-Kelet-Európa jelentősebb csipkekészítést oktató iskoláiban, Würtenbergben, Bécsben, Zágrábban, és egy ízben járt Budapesten is. 4 Ennek tárgyi bizonyítéka az Iparművészeti Múzeumban található szélcsipke-töredék, amelyet Hollós Károly, a VI. kerületi Állami Tanítóképző Intézet rajztanára tervezett, és Sara Rasmussen kivitelezett. Ez a csipke az 1895-től kezdve Szterényi József szerkesztésében megjelentetett Mintalapok iparosok és ipariskolák számára című kiadványsorozat textileket bemutató része fedőlapjának az emblémája lett. A másik nagy jelentőségű könyv "Ihérése de Dillmont Enzyklopaedia. H A»' , " í. . A női kézimunkák ismerettára 5 című, & ,elsőként 1886-ban Dornachban (NéS^JSíg 1 Ti.i ^ V Vi,-- , .-.hi.^. ~ t . .•íü «' ' VÍV , . ,1.1 „ Air. metorszagban) kiadott müve. A 19. század második felében Nyugat-Európában elterjedt női kézimunkák átfogó technikai ismertetését nyújtja, és korunkban is haszonnal forgatott mű. Népszerűségét és elterjedtségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a századfordulóig 17 nyelvre fordították le, köztük magyarra is, 1897-ben. Különböző nyelveken újabb reprint kiadásai jelennek meg ma is. E Magyarországon is ismert, és elsősorban német nyelvterületről behozott kézimunka-könyvek technikáit és módszereit lehet nyomon követni a megmaradt kézimunkákon és a későbbi tanmeneteken is. A Magyar Királyi Iparművészeti Iskola háziipari osztályának csipke oktatására (csipkeverés, csipkevarrás, rece) szolgáló tanmenete ma az Iparművészeti Múzeum Adattárában található, és szintén nagy hasonlóságot mutat a fent említett munkamenettel. Csipkeszegély, 1886 körül Tervezte: Hollós Károly, Kivitelezte: Sara Rasmussen Iparművészeti Múzeum, Budapest, ltsz.: 13430. 3 Sara Rasmussen: Klöppelbuch: eine Anleitung zum Selbstunterricht im Spitzenklöppeln. Kopenhagen. 1884. Verlag von Andr. Fred. Höst & Shon. (reprint: Augsburg, 1994. Augustus Verlag Augsburg) 4 Karin Hoffritz: Lacemaking in Denmark in the 20th Century. Charlotte Flaudan - Paricia Wardlc - Karin Hoffritz: Pomp and Poetry. Lace through 400 years. 1991 . Det Danskc Kunstindustrimuseum. 87. 5 Ihérése de Dillmont: Enzyklopaedia. A női kézimunkák ismerettára. Budapest, 1897. Lampel R.
