Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Wehner Tibor: A jelenkori gödöllői textil
A jelenkori gödöllői textil 105 reprezentálják. A klasszikus kárpitok világában és a népművészeti indíttatásokat őrző, varázslatos öltözék-tervezés és kivitelezés területén is otthonosan mozgó Katona Szabó Erzsébet a közelmúlt alkotóperiódusában a bőrmunkák felé orientálódott: a kivágott darabkákból szerkesztett bőrképek és a varrott bőrkollázsok új műnemekként, már csak a kézművesség és a természetes alapanyag révén, és csak nagy-nagy áttételekkel kapcsolhatók a textilművészethez. Ez a futó áttekintés is jelezheti — és még nem szóltunk a lazább szálakkal Gödöllőhöz kötődő további textilesekről és „textilesekről": Ardai Ildikóról, Baráth Hajnalról, Bocz Beáról, Csete Ildikóról, Csille Mártáról, Góth Katalinról, Kelecsényi Csilláról, Kókay Krisztináról, Köllő Margitról, Madarászné Kathy Margitról, Máder Indiráról, Málik Irénről, Simonffy Mártáról, Solti Gizelláról, Székelyi Katiról és Torma Annáról —, nos, ez a kibővített művészcsapatnévsor is jelezheti, hogy a tradíció tisztelete és a visszafogott, megfontolt, mértéktartó újítás szemlélete együttesen jellemzi ezen művészeti terület, ágazat alkotóinak munkásságát. Valószínűleg ez a megfontolt, mértéktartó, fegyelmezett innovatív szellemiség a jelenkori gödöllői művészet jellemzőjeként is megragadható vonás: tiszteli a klaszszikus értékeket - de nem feltétlenül —, finoman megváltoztatva alkalmazza — de nem számolja fel, nem tagadja meg teljesen - a megszokott kereteket, kerüli a szélsőségeket. Fontos a mű kézműves jellege, az alkotó kéz által hitelesített „megcsináltsága", magas fokú, nemegyszer bravúros mesterségbeli kivitele — előadásmódja ezáltal egyedi és megismételhetetlen, elegáns, nagyvonalú és perfekt. Amellett, hogy törekszik az autonomitásra, határozott jelenlétével szolgálja a funkcionalitást alkalmazott textilmunkát, lakástextilt, berendezési tárgyakat, öltözéket tervez és egyedileg kivitelez, esetenként megrendelésre kivitelezett műveket alkot. Konkrét hangsúlyokkal él, a hajdani népművészet motívumaihoz vissza-visszafordul, a szecesszionista örökséget is őrzi és továbbviszi, természetelvű és tág teret nyit az absztrakciónak is — tehát széleskörű stilisztikai és nyelvezeti-formai tájékozódással és kitekintéssel rendelkező művészet a jelenkori „gödöllői textilművészet". Vonzóhatást fejt ki és befogadó természetű — ezt számos helyben, és gödöllői keretek között, a városhatárokon túl és külföldön rendezett, csoportos, tematikus tárlat, fellépés tanúsítja. Kapcsolatteremtő és éltető, kisugárzó erejű: Gödöllő művészete ezáltal jelenhet meg a jelenkori művészet szerves, de egyedülálló vonásokkal és jellegzetességekkel bíró, különleges értékekben gazdag alkotórészeként. A formarenden, a külső jellemzőkön túl a jelenkori gödöllői textilművészek munkáiban az érzékiség és a gondolatiság érzékeny egyensúlya jelenik meg, vagy rejtőzködik a mögöttes tartományokban; meditativ jellegű szellemiség, természet-áhítat és líraiság hatja át a kompozíciókat. A szemlélőt, a befogadót a lágy, finom, érzékeny, bensőséges szférákba kalauzolják művek: mintha alkotóikat valamilyen bátortalan, de mégiscsak felszínre törő szépség-kultusz, harmónia-keresési vágy és igyekezet ösztönözné. A gödöllői művészet álom-ittassága tehát száz év elmúltával sem csillapodott. Végezetül még egy érdekes adalék: a szövőműhely 1920-ig ívelő történetét megrajzoló, a Gödöllői Városi Múzeumban felvonultatott kiállításán, és az 1920 és 1945 közötti két évtized termését számba vevő, a Művelődési Központban rendezett bemutatóján - mérlegelve a visszafogott világításból eredő hatásokat, a művek létrejötte óta eltelt időben lezajlott fakulás, színváltozás jelenségeit, illetve a restaurálás szükségét — többnyire sötét barnák, szürkék, és feketeségek borongós színvilágába burkolózó faliszőnyegekkel, kárpitokkal találkozhattunk. A GIM-ház jelenkori műveket felvonultató tárlatán kiállított textilkompozíciókon viszont élénkségekben tobzódtak, harsogtak a színek, mindent háttérbe szorítva uralkodtak a tompítatlan, világos vagy a pasztell, de mindig üde árnyalatok: a jelen kor Gödöllőjén elkápráztatott a művészet pompázatos élete.
