Keserü Katalin: Toroczkai Wigand Ede (Gödöllő, 2008)

Életének székelyföldi periódusa lenyűgözően gazdag volt. Nemcsak alkotói te- / kintetben, de az élmények terén is. Könyvei tanúskodnak erről. Egy emlékekben és kultúrában elképzelhetetlenül gazdag világot talált ott, amelyet teljességében akart megismerni és megismertetni. Amerre járt - és épületei alapján fel kell tételeznünk, hogy szinte állandóan úton volt - mindenütt mindenre figyelt. Hogy rögzítette-e írásban és vázlatfüzetekben, fényképezőgéppel az építkezésein dolgozó emberek vagy beszélgetőtársai szövegeit, a tájakat, helyszíneket, nem tudjuk.

2

1 De a különböző székelyföldi nyelvjárások kifejező ereje, a nyelv által feltáruló világ mélysége és tágassága lenyűgözte, hiszen két könyvét is „székely nyelven" írta. Nem egy dialektusban, hanem keverve őket,

2

2 mert mitikus vagy a házépítéssel kapcsolatos témáiról olyan összefüggő beszédet nem hallhatott, sem a Nyárád mentén, sem a marosszéki Mezőségen vagy Háromszéken, Udvarhelyszéken, mely kimerítette volna azokat. Ezek az általa illusztrált kötetek a modern könyvművészet mintapéldányai. Amint építészetének egyik, anyanyelvűnek mondható irányában is vegyítette a különböző tájegységek építési gyakorlatából megismert, a műépítészetben tovább éltethető és formálható, modernizálható elemeket. Az irodalomtörténet eleddig nem foglalkozott e könyveivel, amint Kós Károly hasonló műveivel sem. A kultuszkutatás sem érintette még a kor székely-kultuszát, aminek illusztrálására említhető egy vidám esemény: 1910-ben a gyergyószentmiklósi székely kongresszus táncestélyén a székely-boszton nevű táncot járták a jelenlévők.

2

3 Kosról és Toroczkairól azonban feltételezhető, hogy irodalmi rangra akartak emelni egy olyan nyelvet, amit a magyar közönség nem ismert, s az írók is csak legfeljebb betétként használták addig. Mai szemmel, a társadalom és a modernizáció tekintetében már a 19. században sokaknak (az értelmiségnek) feltűnően elmaradott Székelyföld kultúrájának érvényesülését, e téren egyenrangúsítását is látjuk munkáiban. Azokéhoz hasonló ez a szándék, akik alig pár évtizeddel korábban felfedezték és művészetnek nevezték a népművészetet, s ezzel a parasztságot mint kultúrát teremtő réteget mutatták meg a világnak. Ez a történet nemzetközi volt, s Toroczkai addigra nemcsak a magyar paraszti bútorformákról ellesett megoldásaival vált a részévé (4. kép), de azzal is, hogy a nemzetközi művészeti színtér egyegy jeles, hasonló gondolkodású alkotóját elvezette a népművészet szülőföldjére. 21 A magyar paraszlház eredete s fejlődése című írásában rajzai mellett számos fényképet is közöl, feltehetően saját felvételeit. Térés Forma 1929/1. 4-12.1. 22 Köszönöm Fodor Katalin dialektológus szíves segítségét. 23 Székely Napló 1910. aug. 27. 2.1.