Antoni Judit: „Ablakok Pápua Új-Guineára" (Távoli világok emberközelben II. Gödöllői Városi Múzeum, 2008)
A lényegesen kisebb létszámú Mendi népcsoport tanyáit szintén a kertek közelében találjuk. A tanya több, kerek alaprajzú, csúcsos, fűvel borított tetejű házból áll: általában egy a férfiaké és kettő-három pedig a nőké. A házak gerendákból épülnek, belül a falat kéreg és pandanuszlevél borítja, így jobban tartja a meleget a hűvös éjszakákon. A tanyához tartozik egy kis szellemház is, ahol a mágikus erejűnek tartott régi köveket őrzik és néha egy kisebb karám, az otthon nevelt kazuárok számára. A települést kerítés veszi körül, a belső udvarban kap helyet a földkemence is. Az ünnepekre több tanya népe is összegyűlik, s ez alkalom a kapcsolatok felújításán kívül egy-egy nagyobb lakomára is: az ilyenkor fogyasztott, értékmérőként is szereplő disznó mellett felsorakoztatják vagyontárgyaikat is, köztük a legfontosabbat, a félhold alakúra kivágott gyöngyházkagyló-lapot („momak"), amelyért, csakúgy, mint szomszédaiknál, disznót és asszonyt is lehet vásárolni. A Kutubu tó környékén élő Foi és Fasu népcsoportok így mesélnek a tó születéséről: „Amikor a Kutubu tó még nem létezett, egyáltalán nem volt víz ott, ahol a Foi és a Fasu nép élt. Teljesen száraz volt a föld és csak asszonyok lakták. Ha esett az eső, összegyűjtötték levelekbe a vizet, így jutott valami innivaló, ha nem esett, akkor szomjaztak. Egy nőnek, aki ott élt, ahol ma a tó hullámzik, volt egy nagy, Wagara nevű kutyája. Ez a kutya rendszeresen eljárt vadászni és valahol mindig ivott vizet. A nő egyszer elhatározta, hogy legközelebb, amikor Wagara vadászni indul, a hátsó lábára kötött madzag segítségével követni fogja az erdőben. így is történt. A nő a kutya nyomában eljutott egy nagyon nagy fáig, ahol hallotta, hogy a kutya benn a fában lefetyeli a vizet. Amikor a kutya kijött, megfordulva észrevette a gazdáját, nagyon megörült neki és csóválta a farkát. A nő visszamenve a faluba, elmesélte nővéreinek, mit látott. Másnap fogták a kőbaltáikat és elkezdték kivágni a fát, hogy hozzájuthassanak a vízhez. Öt napig vágták, mire elkezdett kidőlni: az asszonyok felszaladtak a közeli dombtetőre és onnan nézték. Amikor a fa földet ért, a törzséből áradni kezdett a víz és mindent elöntött a környéken, még a dombot is, ezért a nők csak úszva tudták elhagyni a helyet. A víz egyre nőtt. majdnem elárasztotta a környező hegyeket is, végül a hegyek között utat törve magának, létrehozta a Kutubu tavat és a Soro folyót. Mivel a tavat az asszonyok és a kutya teremtették, a férfiak máig félnek tőle és alig merészkednek a vízre, nehogy a tó hullámai felborítsák kis csónakjaikat." (Busse, M„ - Turner, S. - Araho, N. 1993, pp.5-6.,ford. : Antoni J.) A kb. 20 km hosszú, 5 km széles és 70 méter mélységet is elérő tó a Felföld és az alföldi lapály közötti átmenetet jelentő területen, 800 m tengerszint feletti magasságban fekszik, magas sziklákkal, völgyekkel tagolt mészkő-hegyes karsztvidéken. A nyelvében és kulturálisan is rokon Foi (kb. 4000 fő) és Fasu (kb. 1000 fő) nép klánokba tömörül, falvaikban több klán is él együtt. A klánokba elvileg a közös őstől leszármazottak tartoznak, de gyakorlatilag a szerkezet ennél lazább és más klánokból érkezőket is befogadnak, ha érdekeik így kívánják. Jól védhető helyen (pl. folyókanyarban) létesített falvaikban a férfiak és a nők külön laknak: ezek már igazi falvak, nem pedig elszórt tanyasi települések, mint a Felföldön általában. A 60-100 métert elérő hosszúházakban laknak a férfiak és a fiatal fiúk, a hosszúház két oldalán sorakozó kisebb házakban pedig az asszonyok és a gyerekek. A férfiak a nők házaiban őrzik vagyontárgyaikat és a nők házainak verandáján találhatók a mindennapi élet kellékei is: halászhálók, halcsapdák, szágó-készítő eszközök, halász-dárdák stb. A házakban a tűzhelyek száma attól függ, hányan alszanak benne. A magánélet színtere a kertben vagy amellett épített kunyhó: itt készítik a szágót és a disznókat is itt tartják. A szágópálmát külön termesztik és lényegesen fontosabb, mint a kertben nevelt termények: az édesburgonya, a táró, yam, cukornád, banán, pandanusz és kenyérgyümölcs. A vadászat és főleg a halászat fontos szerepet játszik életükben. Az otthon tartott disznókat a menyasszonyváltság megfizetéséhez elengedhetetlen félhold alakú gyöngyházkagyló-lapokért (kina-kagyló) cserélik be. Használati tárgyaikat: a fa tálakat, dobokat, tapa-köpenyeket, szágótartó táskákat és a bilumokat szinte mindenki el tudja készíteni, a kovából pattintott szágótörő eszköz előállításához azonban már csak kevesen értenek. A kovagumók lelőhelyét nagy tiszteletben tartják: a nyersanyagforrás közelében nem szabad hangosan beszélni vagy üríteni, mert az élőlénynek tartott gumók abbahagyják a növekedést. A házasságkötés alkalmával a vőlegény klánjának tagjai ajándékokat - váltságot - osztanak szét a menyasszony családtagjai, klán-tagjai között, annak elismeréseképpen, hogy azok etették, felnevelték, iskoláztatták a lányt, aki most hozzájuk kerül. Váltságként hosszú kauri-láncokat és főleg kina-kagylókat adnak, újabban 16
