G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Mesterházy Károly: GÖDÖLLŐ FÖLDJE A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORÁBAN
58 J készült el. 3 6 A külső sáncvonalon fekszik a Hatvan-Gombos pusztai erőd, amely mélyen a szarmata területen vigyázta a kereskedelem biztonságát és figyelte a szarmata-vandál, esetleg szarmata-gepida összekülönbözéseket. 3 7 Tehát katonai célú létesítmény volt elsősorban. Maga a sánc túl sokáig nem funkcionált, hiszen 375-ben már olyan nagy nyomás nehezedett a védelmi vonalra, hogy tarthatatlanná vált. Erre mutat a Hajdúnánás-Tedej-i kincslelet is, melynek elrejtése ebben az időben történt, 2 km-re a sánctól délre egy elpusztított szarmata településen. 3 8 De hogy az élet mégsem szűnt meg Gödöllő vidékén a sánc közelében, erre utalhat a gödöllői települések közül a Fiók-Rákos és Rákos-patak melletti falu anyaga, de leginkább a Bag területén feltárt falu maradványa, 3 9 amelyen 4. század végi és 5. század első feléből származó edényeket találtak. A 4. század legnagyobb szarmata belháborújának, bár részletesen leírták az eseménytörténetet, helyi vonatkozásai ismeretlenek számunkra, mivel a harcok helyszíneit nem jegyezték fel, illetve a megadott földrajzi keretek alig-alig rekonstruálhatók. Legfeljebb annyi bizonyos, hogy a szarmata előkelők, amennyiben a vandálokhoz menekültek, akkor valahol a sáncon kívül, északon kerestek menedéket. Arról is csak találgatások születtek, hogy a felkelésben résztvevő szolga szarmatákat, a Limigantest leverésük után hová telepítették át. Ez volt az Arcaragantes és Limigantes háborúja, melyből valószínűleg nagyon meggyengülve és megfogyatkozva került ki a szarmata társadalom. Ami persze nem azt jelentette, hogy időnként újra ne törjenek be Pannoniába, például 374/375-ben a kvádokkal szövetségben. Gödöllő és környéke a két sánc között nemcsak Pannónia felé volt határsávban, hanem az északi szomszédok irányában is. Attól fogva, hogy a kvádok kelet felé húzódva egészen a Duna-kanyarig, sőt azon túl is kiterjesztették fennhatóságukat, a sánctól északra fekvő vidék átmeneti zónává alakult. Azaz a kvádok és a szarmaták nem éles válaszvonal mentén különültek el egymástól, hanem térben és időben is fedésbe kerültek egymással, ezért nem is jó kifejezés határaikra a határvonal. Az egykori váci járás falvaiban végzett régészeti terepjárások és ásatások kimutatták, hogy ahol egykor szarmata temető volt, ott később olyan település jött létre, amelyben szarmaták mellett kvádok is laktak, legalábbis egyes szarmata településeken bőséges kvád régészeti anyag is került elő (Vác-kavicsbánya, Vác-Csörögi rét, Fót, Sződliget). 4 0 A népi tarkaságra az is jellemző, hogy Rákoscsaba területén a Péceli úton 1971 és 1987 között egy olyan germán népesség temetőjét sikerült feltárni, akik temetkezési szokásaik és a sírokban talált ékszerek tanúsága szerint nem kvádok, hanem valamilyen keleti népcsoporthoz (gót, gepida, vandál, herul) tartoztak. A 269 sírós temető a 3. század végén nyílott meg, és a 4. század elején is folytatódott benne a temetés. Azaz legalább két nemzedék, de talán még több is használta. 4 1 Az 5. század elején a bagi leleteket figyelembe véve még jelentős szarmata lakos36 MRÁV Zs. 2003.77. p. 37 SOPRONI S. 1970.17-29. pp. 38 SOPRONI S. 1968. 91. p.; MESTERHÁZY K. 1994. 273. p. 39 VADAY A. 1985. 25. p. 40 KULCSÁR V. 1997. 705-707. pp. 41 NAGY M. 1972. 27-28. pp.; 1988. 31. p. Kérdéses, hogy a galgahévízi Monostori-völgy szarmata halomsírjaiba beásott IV. századi sírok milyen népességhez tartoztak, lásd MRT XIII/3. 8/7. lh., és itt Í5. jegyzet.
