G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A TÁJ RÉGÉSZETI EMLÉKEI - Kővári Klára: GÖDÖLLŐ AZ ŐSKORBAN
40 A rézkor középső szakaszára keltezhető az a gömbölyű testű bögre is, amely Gödöllőn, de közelebbről sajnos nem azonosítható helyen került elő még a múlt század elején 4 0 (I. t. 18.). Míg a rézkor első felében eltérő kultúrájú népcsoportok lakták az ország keleti és nyugati részét, a késő rézkorban egységesedési folyamat tanúi lehetünk. A badeni kultúra a helyi középső rézkori lakosság, valamint délről és keletről érkező népcsoportok összeolvadásából alakult ki a Kr. e. 4. évezred közepén. Az újkőkori vonaldíszes kerámia időszakához hasonlóan nagy kulturális tömb jött létre, amely magába foglalta a Kárpát-medence nagy részét, sőt annak környező területeit is. Nevét egyik ausztriai lelőhelyéről kapta, a magyar szakirodalomban azonban korábban használatos volt a péceli kultúra elnevezés is. Pécelen került elő ugyanis még a 19. század végén a kultúra legjellegzetesebb edénytípusa, a különleges formájú, úgynevezett kétosztású tál. 4 1 A badeni/péceli népesség életmódjáról összefoglalóan annyit mondhatunk, hogy abban a földművelés mellett igen nagy szerepe volt az állattenyésztésnek, elsősorban a szarvasmarha tartásának. Szarvasmarhák húzták azokat a négykerekű kocsikat is, amelyeknek kicsinyített, agyagból készített modelljeit a badeni kultúra korai szakaszában a bolerázi csoport népe készítette. Ezek a kocsi használatára utaló legkorábbi bizonyítékok Európában. A klasszikus badeni kultúrából megyénkből Budakalászról és Szigetszentmártonból ismerünk kocsiábrázolásokat. 4 2 A kultúra települései változatos helyeken, vizek melletti dombhátakon, de barlangokban is megtalálhatóak; temetőiben a hamvasztásos és a csontvázas rítus egyaránt előfordul. Meglepő viszont, hogy a java-rézkorhoz képest igen szegény fémtárgyakban. Jelenleg a badeni kultúrának több mint 1600 lelőhelye ismert Magyarországon. 43 Ezek egyike Gödöllőn a fentebb már említett, a halastavaknál található nagy kiterjedésű lelőhely. Az itt gyűjtött leletek elsősorban a kultúra kerámiaművességébe adnak betekintést, és egyúttal lehetővé teszik a finomabb időrendi besorolást is. A benyomott pontsorokkal díszített táltöredékek; a pontsor-bekarcolt hálóminta kombinációját mutató tál darabja; a perem alatti egysoros, tagolt bordadíszes fazékoldalak arra utalnak, hogy ezen a helyen a kultúra klasszikus időszakában telepedett meg a badeni lakosság 44 (I.t. 9-10, 12-17.). A Kr. e. 3. évezred közepétől kezdődő időszak, a bronzkor meghatározó tényezője a réz és ón (vagy antimon) ötvözetéből készített új nyersanyag megjelenése. Tömeges felhasználása a korszak derekán indul. A középső bronzkor hosszú évszázadokig tartó, virágzó fejlődést jelent a Kárpát-medence történetében. Ekkor jönnek létre az Alföldön és a Duna mentén - ezeket a területeket az őskor folyamán mindig erősebben értek a délről jövő kulturális hatások - a többrétegű települések, lakódombok (idegen szóval tellek), 40 A bögrét 1910-ben Szentgáli Károly ajándékozta a székesfehérvári múzeumnak, amely 1977-ben átadta a területileg illetékes váci múzeumnak: VTM 77.2.1.; MRT X1II/3. köt., 10/*" Ih. 41 BANNER J. 1956. 65-66. pp., XXX. t. 1 -4. 42 A Kárpát-medencei késő rézkori kocsimodelleket összefoglalóan tárgyalja BONDÁR M. 2004. 43 BONDÁR M. 2002.11. p. 44 MRT XIII/3. köt., 10/25. lh.; IFM 79.631.11-23; VTM 80.121.6-12; GVM 82.56.1.
