G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI

371 rokonítja őket, de teljesen más személyiségek. Grassalkovich stílusa, nyelve száraz, racionális, puritán, nincs benne különösebb művészi igény, kulturális érdeklődés, a vonzódás a könyvek, a tudomány világa iránt. Egy tehetséges, sikeres, józan gondolkodású ember fogalmazza meg gyakorlati tapasztalatait az aforizma és a maxima műfaji követelményeinek megfelelően: röviden, tömören, helyenként ösztönzően, tanáccsal szolgálva. Jól értette korát, ismerte a korszellemet, és a maga hasznára is tudta azt fordítani. A jobbágytól az udvari emberig sokféle társadalmi réteggel érintkezett, széles körből merítette emberismeretét. „Ha elmés emberekkel társalkodol, néha tanátsot kérj tőlük, mert kevélységek eszekben lévén, abban lészen nagy gyönyörűségek." (OSZK III. 36.) Nem táplált illúziókat az emberi kapcsolatokról, a barátságról, szerelemről, erkölcsről. Az aforizmáknak egy nagy csoportja szól az udvari erkölcsről, a képmutatásról, a politikai életről. Grassalkovich különbséget tett a valódi viselkedés és a látszat között, s a valóságnál fontosabbnak tartotta a látszatot, a tettetést, a külsőségeket, ami alapján megítélik az embert. Hűen kifejezte korának erkölcstelenségét és gátlástalanságát. Az őszinte, nyílt magatartás vállalása helyett képmutatásra, hazug viselkedésre buzdított. „Látszatván meg-vetni azt, ámít óhajtasz, bizonyosabbá teszed magadat annak megnyerésében." (OSZK I. 25.) „Nem jó sokáig egy beszédet űzni, hogy meg ne esmértessünk, és magúnknak irigyeket és ellenségeket ne szerezzünk." (OSZK I. 90.) „Náladnál nagyobbakat, vagy Elöl-járóidat, ne rágalmazzad, mert ezeknek vagyon módgyok á bosszú-állásban." (OSZK I. 92.) „Midőn a Királynak, vagy valamely Urasságnak valakihez szűnik kegyessége, szűnik azonnal ahoz az Udvariaké is." (OSZK I. 93.) „Vigyázva kell az alább valókkal társalkodni, mivel ezek a társalkodásban könnyen el-felejtkezvén magokrúl, módot tartani nem tudnak." (OSZK II. 4.) „Valamint a fellyebb-valókkal való társalkodásunkért betsültetünk, úgy az alábbvalókkal-valóért meg-vettetünk." (OSZK II. 5.) „Hízelkedés sokasíttya számát, és kedvelteti, az udvariakat." (OSZK II. 28.) „Aki meg-érdemli, parantsollyad hogy meg-bűntessék, de a büntetést te ne szemléllyed, hogy kegyetlennek ne tartassál." (OSZK IV. 64.) „Soha se panaszolkodgyál, máskülönben magad magadat el-árúlod, hogy vagy jó baratid, vagy a szerentse, teged el-hagyott, és irigyeidet ez által nagyon meg-vigasztalod." (OSZK IV. 66.) „Igen tanátsos, hogy ha te felőled akár jó baratod, akár ellenséged Ízetlen szót szóllott, szemekre ne hánnyad, hanem mintha nem tudnád úgy tettesd magadat." (OSZK IV. 85.) Valóságos gyakorlati erkölcstanát adta az előrejutásnak, az érvényesülésnek: „Fellyebb valóinknál, kikre szükségünk vagyon, tudni magúnkat szükségeseknek tenni, legfőbb mesterség." (OSZK II. 3.) „Nagy embereknek tulajdona, hogy minden történeteket magok ditsőségére és magasztalására magyarázzanak, valamint a szerelmesek." (OSZK I. 29.) „Ritkán eszünk szerint, hanem mások példája szerint élünk." (OSZK I. 62.) „Udvarba menni, és annak tsinnyát nem tudni, annyit tészen, mint á nagy tengeren kormány tartó, és evező nélkül hajózni." (OSZK IV. 95.) Tudott tanácsot adni az uralkodónak: „Akkor könnyű újságot bevinni á Birodalomban, midőn egyenetlenség vagyon á nép között. Könnyen be-veszi á meghasonlott népnek része az Újságot, és hogy nyugodalmasan ellyen, a más rész is, lassanként, lassanként reá adgya magát." (OSZK I. 5.)