G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
368 évi évkönyvében 1877-ben. 2 8 Majd Márki Sándor (1853-1925), a Gödöllőn elhunyt és eltemetett történetíró, egyetemi tanár fedezte fel az Országos Széchényi Könyvtárban, és közölte Grassalkovich kéziratát szinte teljes egészében 1889. február 16-án az aradi Alföld című napilapban Egy aradi főispán könyve címmel. (Grassalkovich aradi főispán is volt egy időben.). Száz évvel később került sor a kézirat tudományos feldolgozására. 2 9 Az aforizma műfajának La Rochefoucauld (1613-1680) és Pascal (1623-1662) óta már évszázados hagyománya volt a 18. században. Fallenbüchl Zoltán joggal feltételezte, hogy Grassalkovichnak műve megírásához mintát adhatott az angol jezsuita William Darrel (1651-1721) Nemes ember és Nemes asszony című, valamint a spanyol jezsuita Baltasar Grácián (1601-1658) Udvari ember című műve, melyeket Faludi Ferenc ültetett át magyarra, és a korszak közkézen forgó könyvei voltak. (Faludi Darrelt „Dorell József'-nek nevezte.) Ezek a szabálygyűjtemények a helyes viselkedésre, az előkelő úri magatartásra, az udvari erkölcsre oktattak, s egyben a képmutató politikai érvényesülés kézikönyveiként lehetett őket használni. Csakhogy Faludi Darrel-fordítása 1748-ban jelent meg, Graciánfordítása pedig 1750-ben a nagyszombati nyomdában. Ha Grassalkovich aforizmái 1744 és 1748 között keletkeztek, akkor megírásukat nem befolyásolhatták Faludi fordításai. Tehát valószínű, hogy Grassalkovich nem Faludi könyveit használta aforizmái megírásához. Az ellentmondás feloldását az 1787-es pozsonyi könyvtári katalógus adja, melyben három Baltasar Gracián-mű szerepel francia fordításban: L' Homme de Cour (Udvari ember) Amelot de la Houssaie francia fordításában, ami Rotterdamban jelent meg 1728-ban (a mű eredeti címe: Oraculo manual, Kézi orákulum, és 1647-ben jelent meg), továbbá L' homme universel (Az egyetemes ember) című műve, melyet ugyancsak Rotterdamban adtak ki 1729ben és a Reflexions politiques de Baltasar Grácián sur les plus grands Princes et particuliérement sur Ferdinand le Catholique (Baltasar Grácián politikai elmélkedései a legnagyobb hercegekről és különösen Katolikus Ferdinándról) című könyv, ami Párizsban jelent meg 1730-ban. Ezeket a könyveket feltehetően Grassalkovich (I.) Antal vásárolta, ezek szerint franciául olvasta Baltasar Grácián műveit, és ez hathatott saját aforizmáinak a megírására. A tollforgatás bizonyos mértékig természetes velejárója volt a nemes ember tanultságának. A latin nyelvű versfaragás éppúgy a képzettségéhez tartozott, mint az, hogy alkalmi beszédet tudjon mondani. A provinciális nemesség írásbeli műveltségének alaprétegében ott találjuk a naplójegyezgetést és a verselést a latin auktorok mintájára. Ez azonban csak időtöltés, unaloműző, játékos, gondot feledtető, fejtörő foglalatosság vagy alkalmi szórakozás, és még nem költői, írói alkotás az ő szemében sem, és az utókor sem tartotta annak, eltekintve néhány kivételtől (Amadé László, Faludi Ferenc). A 18. század derekának nemes írója nem tartotta magát hivatásos literátornak, az írást „firkálásnak" tekintette. A művek csak esetlegesen, sokszor a szerző neve nélkül jelentek meg nyomtatásban. 3 0 28 RÖMER F. 1877.62-72. pp. Rómer Flóris, a neves régész Pest megyében elsőként Gödöllőn alapított a múlt század végén Múzeum-Egyletet, mely két évig működött. Gödöllővel foglalkozván Rómer Grassalkovich Antal hagyatékának tudományos feldolgozását tartotta a legfontosabbnak. A Muzeum-Egylet mindkét évkönyvében foglalkozott Grassalkovichcsal: az elsőben a Beteges és unalmas gondolatai című műből közölt részleteket, a másodikban pedig egy portrét rajzolt Grassalkovich Antal személyéről. 29 FALLENBÜCHL Z. 1971. 323-344. pp., G. MERVA M. 1997. 58-72. pp. 30 KLANICZAY T. 1964. 512-513. pp.
