G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Farkas József: GÖDÖLLŐI URADALOM TÖRTÉNETE
221 nyugalom, az uradalom falvai is évekig katonai megszállás alatt álltak. A beszállásolt katonákat élelmezni kellett, ezek is fosztogattak, megverték a lakosokat, ha azok a nem a kívánt élelemmel látták el őket. Az uradalmat is jelentős károk érték, elsősorban a magtárakat fosztották ki, és az állatállományt gyérítették. Kirabolták a postaállomásokat, a bérlők kezén lévő vendégfogadókat, kocsmákat, malmokat, így bérlők is fizetésképtelenekké váltak. Ilyen események kapcsán a közrend évekre felbomlott. A falvak lakossága, mindenből kifosztva - mint láttuk példaként a bagiaknál - az uradalom javainak megdézsmálása árán próbált életben maradni. Az uradalom perelte a bérlőket és a falvakat elmaradt jövedelme miatt, ezek a perek évekig húzódtak, kevés haszonnal jártak. A másik oldalon - mint láttuk Bag esetében - a települések viszont enyhítésért esedeztek, hogy milyen eredménnyel, arra nincs adat. Annyit tudunk, hogy a gróf Gödöllő mezőváros tartozásából 1000 Ft-ot elengedett azzal az indoklással, hogy a gödöllőiek „a múlt forradalmi időszakban tanuságát adták azon éber és csendes magaviseletnek, mely a volt jobbágyoknak földesuraságok iránti tiszteletének kifolyása". 9 1 A hadi események megszűnése után tartós katonai megszállás alá kerültek a falvak. A legtöbb településen tartós katonai beszállásolások hátrányait nyögte a lakosság a párhuzamosan folyó úrbérrendezés mellett. Jelentős hátráltató tényező volt a földesúri fennhatóság megszűnésével a közrend teljes megbomlása. Hogy milyen volt a falvakban a közbiztonság, arról nincsenek adataink, ami az uradalomban történt, az viszont arra enged következtetni, hogy senki vagyona nem volt biztonságban. Az uradalomban okozott károk közt a falopás volt a legtetemesebb. Bartal János ügyész évente több száz feljelentést továbbított a bíróságok felé. A gödöllőiek mellett a szadaiak, domonyiak, bagiak szerepeltek leggyakrabban a listán. Az elharapódzott lopások hatására már külön mezei rendőrbíró beállítására volt szükség. A falopás valóságos foglalkozási ággá nőtte ki magát. Kialakult az orgazdák és a fuvarozók hálózata. Volt, aki abból élt, hogy lopott fát szállított Pestre. A büntetések nem voltak elrettentőek. A Pestre fuvarozók közül rajtakapott Tóth János például 10 Ft bírsággal megúszta. 9 2 Az erdőben elfogottakra nem lehetett korábbi lopásokat bizonyítani, a szegényebbeket meg a bíróságok felmentették. A zavaros évtizedekben lezajlott úrbérrendezés konklúziójaként le kell szögezni, hogy kevés kivétellel az uradalom akarata érvényesült, a perek zöme is annak javára dőlt el. Lényegében az 1853-ban megtartott tanácskozások döntötték el, hogy a meghatározott teleknagyságok mellett melyik falu jobbágyai milyen további javakban részesülnek. A települések többségénél a faizási jog feladása mellett 10-15 hold legelőt mértek ki egy telekre, de volt falu, ahol csak 8 holdat adtak. Átlag 12 holddal számolva ebből fejenként egy házas zsellérre 1,5 hold jutott. A belső telkeket is ideszámítva, esetleg más juttatást is feltételezve 1-2 kh terület juthatott egy főre, vagyis a házas zsellérekből törpebirtokosok lettek, házatlan társaikból pedig agrárproletárok. 91 Uo. 92 GVM Levéltár 6/d. 1859.
