G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A KÖZÉPKORTÓL A 18. SZÁZAD ELEJÉIG - Horváth Lajos: A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL BOSSÁNYI KRISZTINA FÖLDESURASÁGÁIG (1686-1737)
141 Szőlőik átlagban egy kapáson egy csöbör bort teremnek, amit részben maguk fogyasztanak el, de felesleget is árulnak 1 forint 25 dénárjával. A gödöllői jobbágyok saját szőlői 1728-ban: régi szőlő 362 kapás, öt évnél fiatalabb 53,5 kapás. Ezek a szőlők a Margita hegy oldalában voltak. Legnagyobb szőlőtulajdonosok: Varga István bíró (15 kapás), Pálinkás Pál (10 kapás), Matthusz Márton (10 kapás), Som István (8 kapás) és Moka Mihály (8 kapás). Figyelemre méltó, hogy a gödöllői Margita hegyen idegenek is bírtak szőlőket. Aszódról maga Podmaniczky János, Aszód földesura (13 kapás) és Mészáros János (15 kapás), aki aszódi postamester. 2 7 Kisebb szőlővel bírt Domonyból bizonyos Szűr Szabó (valószínűleg Beleznai Iván) és Szűcs Sámuel községi szűcs. 2 8 Csiktarcsáról Babády János 2 9, Tótgyörkről Molnár János és Pécelről Molnár György, a rákoscsabai egyik malom molnárja. 3 0 Meg kell említeni a gödöllői „illetmény földeket" is. Ezen a szőlőhegyen a gödöllői prédikátor, ifj. Marosi Mihály 1728-ban 10 kapás, a harangozó 3 kapás, a jegyző (nevét nem említik!) 2 kapás és a református közösség 2 kapás szőlővel bírt. A Rákos-patakon a lisztelő malom 1728-ban is dolgozott. Helyi kereskedelmük, azaz boltjaik nem voltak. Ha akadt eladni valójuk, akkor azt Pestre és Budára vihették. Makktermő tölgyeseikben elégséges épületfájuk és tűzifájuk áll a rendelkezésükre Bossányi Krisztina jóvoltából, de erdei fát eladniuk tilos, mert azt a földesúr tartja fenn magának. Az erdőkben 4-5 évente terem bőséges makk, ekkor a gödöllőiek 150 disznaja ingyen járhat a makkon. A földesúr ilyenkor idegen falkákat is enged hizlalásra, melyek után falkánként 5 garast szed. A gödöllői szőlőművelők előrenyomulóban voltak az 1720-as években Szada területén. A gödöllőiek ott is bírtak szőlőkkel, míg a szadaiaknak nem voltak szőlőik Gödöllőn. A Szadán birtokos gödöllőiek a következők: Szalonnás Márton (az 1728-as gödöllői összeírásban nem szerepel!), Jakab István, Bencsik Pál (Gödöllőnél ő sem szerepel!), Szűcs Pál, Szekeres Mátyás, Takács (ő nyílván a gödöllői molnár) és Homonnai Varga, aki valószínűleg azonos Varga István gödöllői bíróval (éppen a néwáltás átmeneti időszakában van). 3 1 Figyelemre méltó, hogy Jakab Istvánnak Gödöllőn egyáltalán nincs szőlője, de Szadán 12 kapás szőlővel bír. Varga István gödöllői bíró gödöllői szőlője 15 kapás és még egy újonnan ültetett, szadai szőlője 4 kapás, ez összesen 20 kapás. Bizonyos tehát, hogy gazdaságát a szőlőművelésre alapozta. Nyílván az sem véletlen, hogy a legvagyonosabb szőlősgazdát választották meg bírónak. Ebben a korban a szőlő, a bor termesztése volt a jobbágy számára a legjövedelmezőbb ágazat. Kisszentmiklóson az 1728-as összeírás szerint Kereszter Pál gödöllői molnár 7 kapás szőlőnek a birtokosa. Nevezett nem található az ugyanezen évi gödöllői összeírásban. 3 2 27 ASZTALOS I. 1997.1.149. p. 28 PÓRM.-ASZTALOS 1.1989. 89. p. 29 A csíktarcsai (nagytarcsai) 1728-as összeírásban Babády János másként Szabó, tehát parasztiparos, ott is van 3 kapás szölleje. MOLNÁR L. - MOLNÁRNÉ H. M. 1988. 63. p. és BOROSY A. 1997. II. 962. 30 BOROSY A. 1997. II. 946-947. 31 BOROSY A. 1997. II. 924-925. 32 BOROSY A. 1997. II. 902-903.
